Miért áltudomány az akupunktúra?
(A cikk eredeti változata a Magyar Narancsnál lévő Hamis dilemma című blogomon jelent meg)
Megvan Artúr király története a Gyalog galoppból a Fekete Lovaggal való csatájáról? Miután a küzdelmet inkább kikerülni kívánó király végül rákényszerül a lovag mindkét kezének és lábának levágására, az így kiált fel: „Jó, kiegyezek veled döntetlenben!”
Ahogy az akupunktúráról szóló minisorozatom előző részeiben (1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész) már kifejtettem, egy állítást két oldalról is meg lehet vizsgálni. Milyen erős bizonyítékok vannak arról, hogy az állítás igaz-e, valamint, hogy az állításhoz kapcsolódó magyarázatok mennyire illeszkednek a világról alkotott megalapozott tudásunkhoz? Ez a tudományos állítás két lába, pillére.
„Az akupunktúra hatásos gyógymód” állítás vizsgálata során az előző két részben már áttekintettük, hogy tényleg igaz-e, hogy „működik” az akupunktúra. Az eredmény lehangoló, de még ha nagyon optimisták akarunk lenni, akkor is azt kell mondanunk, hogy gyenge. A rendelkezésre álló klinikai bizonyítékokat áttekintő Cochrane-riportok szerint nincs egyetlen egészségügyi szituáció sem, amely esetén alkalmazásának hatásossága bizonyítva lenne. A „nem tudjuk hogy hogyan, de működik” típusú érvelés tehát értelmetlen.
Ilyenkor fáj nagyon, ha a működési mechanizmus nem ismert. Ha valaki az elszórt pozitív klinikai eredményeket nem a statisztika természetes velejárójának tartja, hanem még mindig bízik abban, hogy van ott valami, akkor csak úgy tudna továbblépni a módszer tökéletesítésében, ha lenne valami elképzelése az akupunktúra működésével kapcsolatban. Ez lenne a Fekete Lovag másik lába.
Nem akupunktúrás orvosokkal, biológus kutatókkal, fizikusokkal beszélgetve azt tapasztalom, hogy ők biztosak benne, az akupunktőrök nem hisznek a Qi (csí) energia, a csatornák (meridiánok), az öt fázis, a hat ártalmas hatás, a hét érzelem tanában. Szerintük az akupunktőrök mindezeket a tudomány előtti fogalmakat csak metaforaként értelmezik, és egyébként elfogadják a modern tudomány ismereteit.
Márpedig ez tapasztalatom szerint nincs mindig így! Az akupunktúra konferencia-előadásait hallgatva, irodalmát olvasva, oktatási anyagait áttekintve látszik, hogy komolyan veszik ezeket a fogalmakat, ténylegesen létezőnek tekintik azt, amit ezek leírnak. Amikor arról beszélnek, hogy az akupunktúra elmélete megfogalmazható a modern tudomány nyelvezetével is, akkor leginkább az derül ki, hogy a tudománynak egy gyakran értelmetlenségig eltorzult, laikus felfogását képviselik. Sort kerítünk erre is, de nézzük, hogy mi is van az alapokkal, a Qi-vel és a csatornákkal!
Kérdezz meg egy akupunktőrt, és minden valószínűség szerint azt fogja mondani, hogy az akupunktúrás pontok és a csatornák létét modern tudományos módszerekkel kimutatták. Ehhez képest ezeket a mai napig nem tanítják a hivatalos anatómiai, élettani kurzusokon. Miről is van szó?
Az a helyzet, hogy ötlet van elég. És ezekre bátran hivatkoznak is az akupunktőrök, nem észrevéve, hogy a javasolt magyarázatok egymással sem kompatibilisek. Talán a legismertebbek azok a vizsgálatok, amelyek azt igyekeztek kimutatni, hogy az akupunktúrás pontok abban különböznek az őket környező bőrfelületektől, hogy elektromos ellenállásuk kisebb. Nem tudom, hogy miért kellene az ismeretlen Qi-t vezető csatornák feletti bőrfelületen pont az elektromos ellenállást mérni, és miért várják azt, hogy az kisebb legyen, mint a környezetében.
Nem más ez, mint tipikus anomáliavadászat, amikor vaktában vizsgálnak dolgokat, és remélik, hogy rábukkannak valamire.
Aztán ha ez találkozik egy nagyon erős szándékkal, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk, és ez elnyomja a tudományos szigorúságot, akkor gyakorlatilag garantált a „siker”. Így hát találhatunk pár tanulmányt, amely nagyon tudományosnak tűnik, de már ott elkezdünk kételkedni, amikor meglátjuk a használt ellenállásmérőt. Kicsit túl fapados műszernek tűnik, egy egyszerű házi elektromos műszernek felel meg. Egy ilyennel próbálkozva azonnal kiderül, hogy a bőr ellenállása hihetetlen mértékben függ attól, hogy hogyan helyezzük rá az érzékelő hegyét, és főleg, hogy milyen erővel nyomjuk. Kicsit rigorózusabb akupunktőrök már 1994-ben tanulmányt írtak arról, hogy – bár nagyon klassz lenne, de – a bőrellenállás-mérés még az általuk kidolgozott szabványosított módon is teljesen inkonzisztens eredményeket ad, azaz kétszer egymás után mérve egy adott ponton sem lehet ugyanazt mérni megint.
Mások azt igazolták ténylegesen modern molekuláris és analitikai módszerekkel, hogy a tűszúrás hatására biológiailag aktív anyagok szabadulnak fel a szervezetben, illetve hogy jellegzetes agyi aktivitás váltható ki. E vizsgálatok jó részében azonban nem végeztek el kontroll mérést nem akupunktúrás ponton, tehát csak azt a trivialitást mutatták ki, hogy a tűszúrásnak biológiai hatása van. Ahol kontrollálták a mérést és különbséget találtak az akupunktúrás és nem akupunktúrás pontok ingerlésének hatása közt, ott meg az eredmények összeegyeztethetetlenek az akupunktúra bonyolult szabályaival. Megint az anomáliavadászat. Kimutattunk valamit, ami szokatlan – tehát az akupunktúra igaz, függetlenül attól, hogy a szokatlan jelenség egyáltalán konzisztens-e azzal, amit az akupunktúra megjósolna a jelenségről.A meridiánok létét is sokféleképpen próbálták igazolni. Legalább három vizsgálat alapján felvetették, hogy a bőrbe fecskendezett radioaktív anyagok olyan pályákon terjedtek tova, amelyek nem felelnek meg az ismert vér- és nyirokereknek, viszont egybeesnek a feltételezett akupunktúrás csatornáknak. Vajon az akupunktúra mely elveiből lenne levezethető, hogy ilyen eredményt kellene kapnunk? Gyakorlatilag mindegy, mivel későbbi kutatások bemutatták, hogy bizony az ismert keringési csatornák vezetik el a befecskendezett anyagot.
Nem tehetek róla, hogy minderről a modern szellemvadászok jutnak az eszembe. Számos – valaha szebb kort megélt – ismeretterjesztő tévécsatornán sugároznak olyan „ghost hunters” sorozatokat, amelyekben a szereplők mindenféle egészen másra kitalált mérőműszerekkel levonulnak régi házak pincéjébe és ott bármi számukra szokatlant mérnek, azt a szellemek létének bizonyítékaként értelmezik. Mint ha lenne bármi elmélet arról, hogy egy szellem megjelenése környezetében le kellene hűlnie a levegőnek vagy emelkednie kellene a környezet elektrosztatikus töltésének.
Még a legkomolyabban vehető elméletek a fájdalomérzékelés befolyásolásával kapcsolatosak. Azonban egyrészt ezek esetében sem mutatható ki az akupunktúrás pontok fontossága, másrészt az akupunktúra-kezelések körét a fájdalomcsillapításra szűkíteni olyan, mint ha valaki a gasztronómiát a kakaóscsigakészítés rejtelmeire korlátozná. Az akupunktőrök minden bizonnyal kiborulnának, ha módszerüket a fájdalomcsillapításra kívánnánk korlátozni. A Google-ban az „akupunktúrás kezelés” kifejezésre az első – hirdetéses – találat a Dr. Hu Rendelőt adja ki, amely az alábbi betegségekre ígér kezelést: mozgásszervi fájdalmak, nyakcsigolya – derékcsigolya fájdalmai, izomláz és izom problémák, ízületi gyulladás, szélütés és agyvérzés utáni állapot gyógyítása, arcidegzsába, magas vérnyomás, depresszió, szorongás, álmatlanság, csonttörést követő állapot kezelése, szapora szívverés, asztma, allergia, krónikus gyomorgyulladás, gyomorsüllyedés, hasmenés, kismedence-gyulladás, klimaxos panaszok, menstruációs zavarok-fájdalmak, petefészek-gyulladás, méhsüllyedés, hormonzavar, prosztata-gyulladás, impotencia. Dr. Hu kínai gyógyász, de hasonló betegségeket kezel akupunktúrával a Google keresésében szereplő első magyar oldal is. Nem írja, hogy a gyógyász orvosi végzettséggel is rendelkezne, pedig a törvényi szabályozás szerint Magyarországon akupunktúrás kezelést csak orvos végezhet. De lehet, hogy csak nem tartja fontosnak említeni az orvosi végzettségét. Nem tudhatom!
A cikk elején említettem, hogy az akupunktőrök egy része állítja magáról, hogy ő hisz a tudományban, és ez alapján biztos benne, hogy módszere működik. Az én tapasztalatom szerint az akupunktőrök hivatkozása a tudományra gyakran igen vitatható. A fentebbi akupunktúrás portálon egyébként energiagyógyászatot és angyalterápiát is kínálnak. Nézzük azonban inkább meg, hogy milyen tudományos hivatkozásokat találhatunk a magyar akupunktúra nevesebb személyiségeinél!
A Yamamoto Intézet vezetője, a Magyar Akupunkura Orvosok Társaságának elnöke, Dr. Hegyi Gabriella akupunktúrás orvos, belgyógyász szakorvos, akivel sok éve levelezek. Erről a cikksorozat első részében részletesebben írtam. Intézetének bemutatkozó oldalán Hegyi doktornő videójában azt ígéri, hogy egy óra alatt egy a NASA által az űrhajósok gyors vizsgálatára kifejlesztett diagnosztikai eszközzel a páciens teljes egészségi állapotát felmérik. Az elmúlt sok év alatt párszor felhívtam a doktornő figyelmét arra, hogy sehol nem látok bizonyítékot arra, hogy a NASA-nak bármi köze lenne ehhez a módszerhez, amit a honlap másik részén részletesen is ismertetnek. A BEST műszer minden valószínűség szerint bőrellenállást mér, és állítólag negyvenezer adatot dolgoz fel. Sehol nem található tudományos publikáció arról, hogy ilyen ellenállás- (vagy váltóáram használata esetén impedancia-) adatokból hogyan lehetne általános diagnózist segítő információt előállítani.
Érdemes megemlíteni, hogy a Yamamoto Intézetben homeopátiás szereket is ajánlanak a pácienseknek. Ráadásul a megfelelő szer kiválasztásához a BEST eszközt is használják:
„Intézetünkben a NASA által kifejlesztett BEST készülékkel egyedi igényeknek megfelelő homeopátiás információs oldatot hozunk létre, amelyik a páciens számára individuális kezelési módszert biztosít.”
Az intézet honlapján szintén ismertetnek egy úgynevezett biorezonanciás eszközt, amit kezelésre használnak. Az eszköz két elektródáját a páciens testéhez rögzítik, esetleg azokat az a kezébe fogja:
„A biorezonancia-kezelés egy olyan energetikai terápia, melynek során a kezelésben az emberi test elektromágneses rezgéseit hasznosítják. Az eljárás a hullámtan törvényeiből ismert rezonancia, ill. kioltás jelenségein alapul. Ennek során a kóros, diszharmonikus frekvenciákat a szervezetből elvezetik, ugyanakkor a meggyengült egészséges rezgéseket felerősítik. Amennyiben ismerjük egy, a szervezetben jelenlévő káros anyag pontos rezgésmintáját, akkor ezen rezgésminta inverz és felerősített formájával az eltávolítandó anyag kötéseiből felszabadítható, és a szervezetből kiüríthető.”
Ez a fentebbi ismertetés teljességgel áltudományos, ahogy arról már csaknem tíz évvel ezelőtt a Magyar Narancsban is írtam. Tudományos szakszavakat használ, de valódi értelme nincs. Az ilyen eszközök működéséről nem lehet tudományos információt találni, ellentétben például az EKG, EEG, MRI, fMRI, PET, Röntgen és hasonló diagnosztikai eszközökről vagy mondjuk a TENS kezelésről. Vélelmezem, hogy a műszer nem is méri az emberi test elektromágneses hullámait, csakúgy, mint hogy nem tartom valószínűnek, hogy a BEST diagnosztikai eszköz negyvenezer adatot dolgozna fel a páciensről.
Az akupunktúra magyarázata során előszeretettel hivatkoznak rezgésekre, energiára, a kvantumelméletre, kvantumjelenségekre olyan formában, amely egyértelműen nem állná meg a helyét egy fizikus közönség előtt. Egy évtizeddel ezelőtt Hegyi doktornő jogi útra terelt egy esetet, amikor – kissé szerencsétlen körülmények között – a Műszaki Egyetem egy rendezvényén kritizálták, hogy a doktornő olyan tudományosan igencsak megkérdőjelezhető elméleteket hoz az akupunktúra magyarázatára, mint például a biofotonelmélet. Amikor akkoriban én megkértem a doktornőt, hogy adjon nekem információt erről az elméletről, ő F. A. Popp biofizikusra hivatkozott, valamint a téma egy magyarországi szakértőjére. Ezt a szakértőt levélben felkerestem, és ő ezt válaszolta:
„… én nem ismerek hitelt-érdemlő kísérleti bizonyítékot a Popp-fele koherens biofotonelméletre… ha tudományt keres, Popp-ot el kell felejtenie… Popp kiváló útitárs. Róla talán leginkább Eric von Daniken, szintén kiváló mesélő jut eszembe. Élvezem olvasmányos írásait (mint ahogy más science-fiction munkákat is) ami nem jelenti azt, hogy tudománynak tekintem.”
Amikor a Gyalog Galoppból a Fekete Lovagot említettem, akkor természetesen arra gondoltam, hogy lám, az akupunktúra elmélet mindkét lába rendkívül gyenge. A klinikai vizsgálatok összessége azt mutatja, hogy a tűszúrásos kezeléseknél az akupunktúra szabályainak semmilyen szerepe nincs. Azaz az akupunktúra nem működik (a szurkálás esetleg hatásos, de csak néhány panasz esetén). Másrészről – és ez legalább annyira fontos – tudományos alapismereteink szerint nem is várjuk, hogy működjön az akupunktúra. Az akupunktúra alapelveit nem sikerült igazolni.
Sem a Qi, az akupunktúrás pontok, sem az azokat a más szervekkel összekötő csatornák létét.
Az elmúlt évszázadokban az akupunktúra rendszere nem hogy tisztult volna, de még tovább bonyolódott. Ma már létezik önálló fülakupunktúra, és a fülkagylón a test egészének reprezentációja megtalálható. Csakúgy, mint a nyelven, a talpon, a tenyérben vagy a fejtetőn. Azaz már nemcsak a hagyományos akupunktúrás pontok ingerlésének működését kellene megérteni, hanem ezeket a variánsokat is. Ezek nem vezethetők le a hagyományos akupunktúrából. Csakúgy, mint ahogy nem következik az akupunktúra elveiből az sem, hogy az elektromos ingerlés vagy a lézerfény ugyanúgy oldaná a csatornákon áramló Qi blokkoltságát, mint a mélyre beszúrt, a de Qi-érzést (tűérzést) kiváltó eredeti akupunktúra. Mégis létezik elektro- és lézerakupunktúra. A legutóbbi akupunktúrakongresszusokon már intravénás lézerakupunktúrás szondákat is lehetett látni. A sok-sok variáció nem erősíti, hanem gyengíti a tudományos bizalmat a módszer iránt.
A tudomány általában konvergens módon halad, azaz egyre kevesebb feltevéssel magyarázza jelenségek egyre nagyobb halmazát. Az akupunktúra az áltudományokhoz hasonlóan divergens módszerekkel dolgozik. A rendszer egyre komplexebbé válik, az igazolatlan feltételezések száma ezzel arányosan nő. Nem véletlen, hogy az akupunktúrás orvosok eszköztárában olyan szintén nem igazolt módszerek is láthatóan gyakran előkerülnek, mint a homeopátia, a bőrellenállás-mérésen alapuló diagnosztika vagy például a biorezonanciás kezelések. A Magyar Akupunktúrás Orvosok Társasága által idén megrendezett 5. Interdiszciplináris Komplementer Medicina Kongresszuson az előadók az akupunktúra mellett olyan témákról is beszéltek, mint a homeopátia, családállítás, új germán medicina, transzcendentális meditáció, kineziológia.
Mindezeket figyelembe véve meglepő, hogy az akupunktúra igen kevés kritikát kap az orvosoktól, biológusoktól, fizikusoktól és más tudományágak képviselőitől. Ahogy látom, jelenleg mintha éppen az akupunktúra megerősödése történne Magyarországon. Az összes végtagját elvesztő Fekete Lovag ehhez képest szinte megalkuvónak tűnik: „Jó, kiegyezek veled döntetlenben!”