Szkeptikus az akupunktőrök között

(A cikk eredeti változata a Magyar Narancsnál lévő Hamis dilemma című blogomon jelent meg)

Alternatív medicináról szóló előadásokon, konferenciákon hiába húzódom laptopommal diszkréten a hátsó sarokba, az előadók rendszeresen gyanakodva megszólítanak a pódiumról, mintha valami híres ember lennék. „Na, itt vannak a szkeptikusok is, biztos valami feljelentést írnak. Vajon hol fog megjelenni?” Ilyesmi reakciókat hallottam akkor is, amikor kilenc évvel ezelőtt a Magyar Akupunktúrás Orvosok Társasága (MAOT) XXIV. Konferenciáján jegyzetelgettem. Pedig tényleg csak a kíváncsiság hajtott, és nem volt semmilyen konkrét tervem az új ismeretek felhasználására.

Mostanáig!

Az elmúlt hetekben dr. Boldogkői Zsolt molekuláris biológus, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára levelet küldött dr. Lovász Lászlónak, az MTA elnökének, és kérte, hogy a testület foglaljon állást az akupunktúrával kapcsolatban, úgy, ahogy azt nemrég a homeopátiával kapcsolatban is megtette.

Fontosnak tartom Boldogkői kritikus tevékenységét, ezért az elmúlt napokban feltúrtam a jegyzeteimet, levelezésemet és elkezdtem összefoglalni mindazt, amit az akupunktúráról, elsősorban annak elméletéről, klinikai vizsgálatairól (azaz bizonyítékairól) és jogi hátteréről megismertem. Hatalmas anyag, ezért természetesen csak kapargászni tudom a felszínt, de még így is minisorozat lesz belőle, amit itt a Hamis dilemma blogon fogok közölni a következő hetekben.

Nem kerülhető el, hogy ebben az első bevezető részben tisztázzam a szerepemet az ügyben, és megfogalmazzak néhány alapelvet.

Talán a legfontosabb elv, amit követni szeretnék, a jóindulat elve, az az érvelési stratégia, amely a szalmabábérvelés ellentéteként is felfogható. A szalmabábérvelés egy hibás, sőt kifejezetten galád technika, amely ellenfelünk leggyengébb, gyakran szándékosan eltorzított álláspontját támadja. A jóindulat elve ezzel szemben egy olyan érvelési módszer, amely során megpróbáljuk megérteni,

korrekt módon értelmezni vitapartnerünk álláspontját, és azt kritizáljuk.

A másik fontos elv, hogy nem személyeket kritizálok (ad hominem érvelési hiba), hanem tudományosan elemezhető állításokat. Ez egyben véd attól, hogy hitelrontási, rágalmazási perbe rángassanak. Ilyesmi már párszor megtörtént velem, de én mindannyiszor rámutattam, hogy tudományos véleményt fogalmazok meg, és konstruktívan javasoltam a perrel fenyegetőknek, hogy jelöljék meg azokat az állításokat, amelyek szerintük sértők vagy hibásak, mert készséggel javítom őket. Eddig az ilyen ügyek ezen a ponton elnyugodtak.

Ez az elv azért is fontos számomra, mert rádöbbentem, hogy lehetetlenség ma Magyarországon az akupunktúráról, annak kritikájáról beszélni úgy, hogy közben ne utalnék a témakörben fontos szerepet játszó személyekre. Közülük a legfontosabb minden bizonnyal dr. Hegyi Gabriella akupunktúrás orvos, belgyógyász szakorvos, a Magyar Akupunktúra Orvosok Társasága elnöke, nemzetközi szervezetekben annak képviselője.

Dr. Hegyi nem csak azért megkerülhetetlen a téma tárgyalásakor, mert az ország talán legismertebb akupunktúrás orvosa, hanem azért is, mert nagyon sokat köszönhetek neki. Az elmúlt tíz évben változó intenzitással folyó eszmecseréink során – legalább 300 e-mailt váltottunk, többször beszéltünk telefonon és személyesen is – rengeteg olyan dokumentumot és információt kaptam tőle, amelyet ő nyilván relevánsnak ítél az akupunktúra szempontjából. Számomra ez biztosítja, hogy kritikám során használni tudjam a jóindulat elvét, azaz remélhetőleg az akupunktúra legerősebb, leginkább releváns állításaival, bizonyítékaival foglalkozhassak.

Az alternatív orvosi módszerekhez tartozó homeopátia kutatásait közel 16 éve figyelem. 2006 és 2008 között egy nagyszabású nemzetközi homeopátiateszt előkészítésén dolgoztam a világ talán legismertebb homeopatája, George Vithoulkas részvételével. Ennek során tanultam meg, hogyan viszonyulnak egymáshoz az alapkutatási, klinikai, praxisbéli tapasztalatok, mit jelent a placebohatás, s hogyan kell vele kapcsolatos kérdéseket feltenni és megválaszolni.

2008-ban kezdett foglalkoztatni az akupunktúra, ami a hagyományos kínai orvoslás egyik fontos eleme is. A prekoncepcióm elég kritikus volt, de a homeopátiával ellentétben úgy éreztem, esetleg „lehet benne valami”. Itt valós fiziológiás hatást érnek el a tűk beszúrásával, nem kérdés, hogy ez sok mindent okoz a szervezetben. Tehát nem észszerűtlen feltételezni, hogy még ha nem is létezik a meridiánokon áramló Qi (csi), a jin-jang egyensúlya, ha csupán metafora az öt elem (fa, tűz, föld, fém, víz), a hat ártalmas hatás (szél, hideg, tűz, nedvesség, szárazság, nyári forróság) a hét érzelem (harag, öröm, szomorúság, aggodalom, töprengés, őrlődés, félelem, ijedtség) tana, mindez talán lefordítható a modern anatómia, fiziológia nyelvére, esetleg akár valami eddig ismeretlen szempontot is hozzáadva.

2008 februárjában Hegyi jogi úton kívánt elégtételt venni a Budapesti Szkeptikus Konferencián elhangzott előadás miatt, amelyben kritizálták őt többek között amiatt, hogy a tudományos közösség által elutasított úgynevezett biofoton-elméletet próbálta az akupunktúra bizonyos alapelveinek igazolására felhasználni. A Szkeptikus Társaságnak és jómagamnak nem volt köze a rendezvényhez (később szakmai szinten hozzászóltam a vitához), ő mégis részben rajtam kérte számon az előadásban elhangzottakat. Ekkor kezdődött el a rendszeres levelezésünk. Alig egy hónap múlva meghívására ellátogattam az általa vezetett Yamamoto Intézetbe, ahol néhány páciens kezelését is megfigyelhettem.

2009 elején egyedüli kritikusként részt vettem az Egészségügyi Minisztériumnak az alternatív medicina jogi újraszabályozásáról szóló szakmai egyeztetésén is. Az összes résztvevő tiltakozott a részvételem ellen, de a minisztériumi levezető a védelmemre kelt. Utalt rá, hogy egyedül delegáló szervezetem, a Szkeptikus Társaság tett eleget a hivatal kérésének, hogy minden meghívott küldjön be előzetes írásos véleményt. Az egyeztetéssel és a jogi szabályozás újragondolásával kapcsolatban májusban megküldtük összefoglalónkat több testületnek, például az MTA Orvostudományi Osztályának is.

Ilyen előzmények után úgy gondoltam, hogy akkor tudok megalapozott véleményt nyilvánítani az akupunktúráról, ha megismerem, mit is jelent ez a gyógymód maguknak az akupunktúrás orvosoknak. Hogyan értékelik a bizonyítékokat, mit gondolnak arról, hogy ténylegesen hogyan működik a módszerük. Ezért résztvevőként regisztráltam a Magyar Akupunktúrás Orvosok Társasága XXIV. Nemzeti Kongresszusára, amelyet Pécsett rendeztek meg 2009. október 9–11. közt.

Nem kívántam semmilyen feltűnést kelteni, hozzászólni, vitatkozni, csak figyelni szerettem volna.

Őszintén megdöbbentem, hogy miután a konferenciaszervező cégtől megkaptam az első visszaigazolást, néhány órával később a cég vezetője írt nekem egy második e-mailt, amelyben tudatta velem, hogy a szakmai szervezőnek, a MAOT vezetőjének (dr. Hegyi Gabriellának) utasítása alapján nem fogadhatják el a regisztrációmat. Az indoklás az volt, hogy a rendezvény csak szakorvosoknak szól. Továbbra is kerülni szerettem volna a feltűnést, de orvos ismerőseim körében érdeklődtem, hogy volt-e már ilyen kitiltásra példa, figyelembe véve, hogy egyébként a Tudományos Újságírók Klubjának is tagja vagyok. Volt, aki még a Magyar Orvostudományi Társaságok Országos Szövetségének (MOTESZ), véleményét is kikérte. Azt a választ kapta, hogy „nincs semmiféle olyan rendelkezés, hogy ha valaki résztvevőként valami ilyen rendezvényen részt kíván venni, azt elutasítsák”.

Végül a konferencia előtti napokban mégis regisztráltak, de Hegyi doktornő megjegyezte, hogy ─ ismerve az „összes erőszakos igyekezetemet” ─ az ellenséges légkörben nem tudja garantálni a testi épségemet. Hozzá kell tennem, hogy addig nem írtam még egyáltalán az akupunktúráról és nem is tartottam egyetlen előadást sem róla. Valószínűleg őszintén meglepődtek, hogy olyan valaki szeretne részt venni a rendezvényen, aki esetleg kritikus lehet velük szemben.

Természetesen semmi botrányos esemény sem történt a konferencián. Tartottam magam ahhoz a tervemhez, hogy nem reagálok, nem szólok hozzá. A fő előadók voltak azok, akik nem állták meg, hogy felhívják rám a figyelmet, de ez sem váltott ki gyilkos dühöt a többi résztvevőből. Inkább érdeklődve jöttek hozzám kérdezősködni, de én még akkor is nagyon visszafogottan reagáltam.

Egyszer kerültem csupán ténylegesen reflektorfénybe, amikor a MAOT főtitkára, a következő évben tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Bodor Géza tartott előadást. Bodor nemcsak akupunktúrás orvos volt, hanem többek közt az Európai Kyusho Akadémia elnöke, aktív keleti harcművész is.

Előadásának címe: „Tudásunk sötét oldala: kyusho”

Érdeklődve hallgattam, hogy ebben a küzdő stílusban az ellenfél akupunktúrás pontjait támadják abból a célból, hogy összeomlasszák a teljes energiaellátását. A hátsó sorban ülve akkor kezdett rossz előérzetem lenni, amikor Bodor jelezte, hogy élő bemutatót is tartana egy önkéntes jelentkezővel. Szemével végigfutott a sorokon, de senkinek sem volt fenn a keze. „Van itt egy szkeptikusunk!” – örült meg, és kihívott engem a pulpitusra. Még néhány dolgot magyarázott, megfogta a kezemet és a másodperc tört része alatt térdre kényszerített. Igyekeztem nem túlzottan vicsorogni a fájdalomtól, pláne mivel a közönség lelkendezett az akupunktúra ilyen erős bizonyítékát látván.

A következő évben, 2010-ben is részt vettem a kongresszuson, de 2011-ben már vacilláltam. Nem volt olcsó a regisztráció sem, ezenkívül még szállást is fizetnem kellett volna megint. Ekkor váratlanul telefonhívást kaptam Hegyi doktornőtől. Elmondta, hogy a MAOT elnökségében egyre kíváncsibbak, hogy miért ülök ott mindig csendben anélkül, hogy utána bármit publikálnék a tapasztaltakról. Ezért aztán – bár Hegyi doktornő saját bevallása szerint helytelenítette, mégis – felkértek, hogy tartsak egy húszperces előadást Az akupunktúra egy szkeptikus szemével címmel. Az idő rövidsége miatt jól meg kellett gondolnom, miről beszéljek. Azt hangsúlyoztam, hogy a rendelkezésre álló klinikai vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, az akupunktúra rendszere nem működik.

Érdemi reakciókat nem nagyon kaptam.

Az azóta eltelt időszakban is csak egészen keveset írtam az akupunktúráról, de továbbra is követtem a legfrissebb kutatási eredményeket mind a klinikai bizonyítékok, mind az esetleges elméleti háttér kutatása kapcsán. Figyeltem azt is, hogy változik-e az akupunktúra jogi szabályozása, illetve hogy visszaszorul vagy terjeszkedik az akupunktúra oktatása az orvosi egyetemeinken.

Az akupunktúráról szóló következő blogbejegyzésekben ezeket a témaköröket fogom sorban megtárgyalni.

És mivel továbbra is ragaszkodni fogok a jóindulat elvéhez, ezért már most kérem az érdekelteket, hogy küldjék meg legjobbnak ítélt, legfrissebb információikat, cikkeiket az akupunktúra elméleti hátteréről és klinikai bizonyítékairól, amelyekre a későbbiekben hivatkozhatok is.

Facebook hozzászólások
X-Aknák - az igazság nem odaát van!