Izlandi túrabeszámoló
Mivel az idő kezdett rosszra fordulni, sürgősen továbbindultunk Antonov An24-RV gépünkkel a Nagy-Britanniához tartozó Shetland szigetekről Izland fele. FL220-on átrepültem a dán Feröer szigetek felett, majd irány a Magyarország méretű Izland. Feröer és Izland között félúton kaptam a hírt, hogy egy derék szponzortól plusz pénzt kaptunk a túrára, ezért úgy döntöttem, hogy nem szelem át nyugati irányban Izlandot a tervezett leszállóreptérig – Keflavikig, hanem már a keleti parton landolok és később majd VFR túrát teszek a magyarországnyi sziget déli partjai mentén Keflavikig. Sürgős süllyedés után mindenféle izgalmaktól mentesen NDB megközelítés után landoltam fjordok közt az aszfalt kifutós – de egyébként igen puritán – Hornafjordur (BIHN) repterén.
A reptér 10 perc taxizásra van Höfn városkától. A városka szívében a Kaffihorniđ étterem-kávézóban fogyasztottuk el könnyű vacsoránkat. Innen alig 2 perc a Hótel Höfn – 3 csillagos szálloda (mind a 36 szobában fürdőszoba, TV, rádió, telefon, PC csatlakozó). A földszinten lévő “Ósinn” bárban egy-két helyi különlegesség is kapható. Ma kivittek minket a kilenc lyukú golfpályájukra. Sportról nem eshetett szó, mivel masszív hó fedte a minden valószínűség szerint tökéletes gyepet, viszont kitűnő kilátás adódott a fjordon keresztül a Vatnajökull gleccserre. Ez Európa legnagyobb jégmezője! A kávézó 16:30 és 22:30 között tart nyitva – hmmm, golfszezonban.
Leszálláshoz készülve Izland partjainál az An24-es gépünkkel.
Pechünkre a településen mind a Gamlabúđ Folk Múzeum, mind a Pakkhúsiđ képzőművészeti és tengerészeti múzeum zárva van ebben az időszakban, úgyhogy nem maradt más hátra, mint kipróbálni a harmadik és egyben utolsó vendéglőt a Víkin-t. Itt megettem harmadik hangikjöt-ömet. Ez gyakorlatilag bármilyen hús, amit füstölve készítenek, bár hangikjöt-nek igazán csak a füstölt bárány és lóhúst nevezik. Tegnap hidegen adták, ma melegen, főtt krumplival és valami fehér szósszal, zöldborsóval és párolt vörös káposztával. A navigátorom a halra esküszik és ki is próbálta minden formában: sózva (söltun), szárítva (ţurrkun), füstölve (reyking), vagy félig szárítva (siginn fiskur). Most sem csalódtunk benne, juszt is cápát (hákarl) kért – ez az egy (meg a skata és a tindabykkja), amit kicsit rothasztva (kćsing) is készítenek. A másodpilótám megint a híres höfni homárt ette. A végén még lenyomtam egy hrísgrjónagrauturt (mondhatnám a tejberizs és rizskoh közt valahol). Ja és persze a koktélban – a pincér állítása szerint – a jég a Vatnajökull gleccser Skálafellsjökull nevű nyúlványából származott és mint szilárd halmazállapotú víz akár évezredes korú is lehet. Nem igen éreztük ezt meg elsőre, így ledöntöttünk még egy-két próbaitalt.
Most épp szuszogunk és a holnapi VFR túrát tervezzük. (Bármilyen hasonlóság valamely élő személlyel, országgal, földrésszel vagy bolygóval csak a véletlen műve lehet. Mindez az MS Flight Simulator program és fantáziám segítségével történt – a dolgozószobámban.)
