Tudományvallás?
Két hete megjelent cikkében (Ne higgyetek a tudománynak! – Azonnali, 2020.05.03.) Techet Péter a demokratizmus halálát vízionálja, mert szerinte többek közt a járvány és a klímaprobléma kérdésében a szakértői abszolutizmus átvette a hatalmat az emberektől. Az a – szerinte liberális – elképzelés, miszerint “a politikai döntéseknek tudományosan objektív eredményekre kellene épülniük” naív, mert “legalább a posztmodernitás óta illenék éppen a liberálisoknak tudniuk, hogy nincs objektív valóság és igazság”.
Ez a cikk szerintem kitűnő példája a reverz Poe törvénynek. Poe törvénye ez lenne:
“Ha egy szatirikus megjegyzést, írást teszel közzé a testbeszédet megfelelően helyettesítő jelek, szmájlik és hasonlók nélkül, bármennyire is egyértelműen szatíra ez számodra, ne csodálkozz, ha lesznek, akik komolyan veszik”.
Ennek folyománya, a tán reverz Poe törvénynek nevezhető jelenség:
“Lehetetlen elkerülni, hogy valaki egy fundamentalista megnyilatkozását véletlenül paródiaként értelmezzen”
És tényleg, elsőre nehéz volt eldönteni, hogy Techet szatírát írt-e vagy tényleg komolyan gondolja. Igen, komolyan. Ezért aztán én is komolyan válaszolok.
Azt kell észrevenni, hogy Techet Péter érvelésének alapja hibás, innentől kezdve túl sokat foglalkozni a cikkében említett egyéb állítások igazságtartalmával nem nagyon érdemes. Azt állítja, hogy „legalább a posztmodernitás óta illenék éppen a liberálisoknak tudniuk, hogy nincs objektív valóság és igazság”. Ebből aztán azt a következtetést vonja le, hogy e szerint a tudomány is csak egy nézőpont a sok hasonlóan érvényes (vagy érvénytelen?) nézőpont között, tehát a politikai, társadalmi döntéseket erre alapozni veszélyes és szükségtelen.
Az elmúlt évtizedben felmerülő globális kihívások, mint például a környezetszennyezés vagy éppen a világméretű egészségügyi problémák annyira komplexek, hogy nem közelíthetők meg csupán a politikusok egyéni tapasztalata, zsigeri megfontolásai alapján. Itt lépnek be a tudományos ismeretek. Szükséges ismerni a körülöttünk levő fizikai világ állapotát, szabályszerűségeit annyira pontosan, amennyire csak lehet. Ha csak bizonytalanul ismerjük, az is jobb, mint ha sehogyan sem. A politikai döntéseket ezek figyelembevételéve is kell meghozni, mellé téve természetesen egyéb szempontokat. Mivel a tudomány ismeretei eleddig nagyon-nagyon kis súllyal szerepeltek ebben a folyamatban, ezért sokak számára most meglepő a változás. De ha nem csak a kommunikációt, hanem a tényleges akciókat is figyelembe vesszük, akkor láthatjuk, hogy közel sem a tudósok döntési monopóliumáról van most sem szó.
Itt érdemes a Techet által említett posztmodernről beszélni! Vajon létezik-e egyáltalán a gondolkodásunktól független objektív külső világ és megismerhetők-e ennek objektív működési összefüggései? A múlt század második felének egyes úgynevezett posztmodern világmagyarázói úgy vélték, hogy nem lehet objektív ismeretekre szert tenni a világról. Theodore Schick jr. és Lewis Vaughton így foglalják össze ezt a felfogást „Hogyan gondolkozzunk a természetfölötti dolgokról. Kritikus gondolkodás a New Age számára” című 1993-ban megjelent könyvükben:
“Nincs olyan, hogy objektív igazság. Magunk hozzuk létre a mi igazságunkat. Nincs olyan, hogy objektív valóság. Magunk hozzuk létre a mi valóságunkat. Létezik spirituális, misztikus, belső tudás, ami a közönséges tudásnál magasabb rendű. Ha valamiről úgy látjuk, hogy valóságos, akkor az valóságos. Ha egy gondolatot helyesnek ítélünk meg, akkor az helyes. A valóság igazi természetéről nem tudhatunk meg semmit. A tudomány maga irracionális vagy misztikus. Csupán egy másik hit, vagy meggyőződés-rendszer, vagy mítosz, semmivel sem megalapozottabb, mint bármelyik másik. Nem lényeges, hogy valamilyen meggyőződés igaz-e vagy sem, ha mond valamit a számunkra.”
Techet abból indul ki, hogy a posztmoderneknek igazuk volt. Azonban azon kívül, hogy ez a világnézet ideig-óráig népszerű volt, valójában semmi újat, értékeset nem volt képes létrehozni. Az objektív külső világ létezésének a szubjektivitástól a lehető leginkább mentes magyarázatát megvalósítani igyekvő tudományos módszertan, és az ezen alapuló technológia viszont korábban és azután is rendkívül széles területen igazolta érvényességét, hatékonyságát.
Liberálisok, konzervatívok és szociáldemokraták mindebből tehát remélhetőleg azt tanulták, hogy nem minden állítás egyforma érvényességű, és hogy bizony értelmes a döntésekben figyelembe venni a tudományos ismereteket. Techet pedig homokra építette egész érvelését a posztmodernbe vetett hitével.
