X-Aknák

Egy hete írtam arról, hogy szerintem miért hamis dilemma érvelés az EP választások esetén a teljes összefogás (közös lista) szembeállítása a teljes külön indulással. Kaptam egy jellegzetes hozzászólást, amit érdemesnek találok megválaszolni:

„Butaság, de nagyon nagy. Ami száz elosztandó helyre igaz, már nem igaz 21-re a kerekítések miatt!!!! Az idézett számlálós példán csak egy dolgot változtattam, beírtam a ténylegesen elosztható mandátumok számát, azaz a 100-at átírtam 21-re és csodák csodája, fordult a kocka.”

A hozzászóló pont azt a pesszimizmusomat igazolja vissza, ami a cikkem általános megállapítása. Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy ellenzéki szavazók vagyunk mindketten, sőt, hogy favorizálnánk valamilyen ellenzéki együttműködést. Nos én pont erről írtam a cikkben, csak úgy, hogy kifejtettem, milyen együttműködésre látok esélyt, és ezt miért tartanám hasznosnak. Ő viszont azonnal lehülyéz, pedig akár megnézhetnénk, hogy a kritikája hogyan viszonyul a javaslatomhoz, és az alapján hogyan lehetne egy közös, még jobb javaslatot tenni.

Nos, én a csapdájába nem sétálok be, mivel nem a saját ötletemet dédelgetem, hanem egy célt szeretnék elérni (elérve látni), amihez az elképzelésem vagy értelmesen hozzá tud járulni vagy sem. Szívesen belátom, ha tévedtem.

Kezdjük is! Igen, kritikusomnak igaza van, hogy nem volt helyes 100 mandátummal számolni két okból sem: egyrészt 21 EP mandátum van, másrészt az általam is említett (!) töredékszavazat probléma pregnánsabban torzít kis mandátum számok esetén. Tehát jobban torzítja az arányosságot. Viszont ez nem érinti lényegesen a javaslatomat, amely összehangolja azt a két igényt, hogy a törzsszavazók választhassák saját pártjuk listáját, a tartózkodókat meg felvillanyozza egy látható, értelmes együttműködés. Lássuk, miért!

Elfogadva a kritikát készítettem néhány hasonló szcenáriót, ennek képe látható mellékelve. Az 1-gyel jelölt az eredeti példám, de 100 helyett a korrekt 21 mandátummal. Ez esetben tényleg a vezető párt vinné a többlet szavazatot, 11-et. A torzítás mértékét is feltüntettem. E pártnak több mint 5%-kal több mandátuma lenne, mint ami a szavazatok számából arányosan neki adódna. De egyébként a második pártnak is pozitív még az egyenlege. Azért ez még mindig nem túl nagy aránytalanság.

A mandátumok szétosztására használt D’Hondt módszer tényleg a nagyobb pártoknak kedvez, de azért nem mindig az elsőnek. Nézzük a nagyon kicsit eltérő eredményű jobb fölső, 2-vel jelölt példát! Ugyanúgy 47% szavazatot kap az “A” párt, de két kisebb pártot is támogat a torzítás, és így az “A” párt csak 10 szavazatot kap, a többiek pedig összesen 11-et. Még azzal együtt is, hogy az “F” párt miatt 3.1% szavazat elvész!

A 3. példa az, amikor csak olyan részleges összefogás van, hogy a két legkisebb párt együtt indul (és szavazótáboruk ezt teljesen pozitívan fogadja). Itt továbbra is az “ellenzék” kap 11 szavazatot, bár a pártok közt más a mandátum szám eloszlás (egyenlőbb). A 4. példa a teljes összefogás esete, amikor a törzsszavazók példásan együttműködve szavaznak a kevert listára, illetve az összefogáson felbuzduló eddigi nem szavazók kiegyenlítik a törzsszavazó távollétből eredő csökkenést.

Tehát kritikusomnak igaza van abban, hogy kicsit nagyobb a torzítás az alacsony mandátum szám miatt, és hogy a helyes mandátumszámmal kellett volna számolnom. Viszont nem látom, hogy ez lényegesen megváltoztatta volna az érvelésem érvényességét. Pláne, hogy írtam is, hogy a részleges, a törzsválasztók igényeit figyelembe vevő összefogást – főleg a kiesésgyanús pártok esetében – helyesnek, sőt fontosnak tartom.

A kényszeresen teljes összefogásra törekvés viszont inkább veszélyezteti most a jó eredményt. Például azért, mert nem egyértelmű, hogy ki mindenkinek kellene összefognia. Minden pártnak? A Jobbiknak is és az MSZMP-nek is? Életszerű azt gondolni, hogy ez megvalósulhat? És nem valószínű, hogy ez el fogja riasztani a törzsszavazók egy részét? Tényleg hozna elegendő új szavazót ennek kompenzálására?

Azt is látni kell, hogy nem egyértelmű, hogy az összefogás eredményeképpen megválasztott európai képviselők vajon hova ülnek majd be az EP-ben? Valaki végiggondolta ezt? Egy frakciót fognak erősíteni? Melyiket?

Az EP választások esetén nem az a győzelem egyetlen mércéje, hogy több mandátuma legyen az ellenzéknek, mint a Fidesznek. Tényleg lehetőleg minél kevesebbet kellene átengedni nekik, de még ha 11:10 lenne az arány a javukra, akkor sem ők a nyertesek Európában. Vannak ott még mások is!
Én inkább attól félek, hogy a teljesen binárisan, hamis dilemmában gondolkodók, ahhoz ragaszkodók ahhoz járulnak hozzá, hogy semmi összefogás nem lesz (olyan sem, amit én javasoltam), és akkor a Fidesz sokkal többet fog vinni, mint 11!

A hozzászóló egyébként leírta azt is, hogy szerinte mit kellene tenni:

„De ettől függetlenül ez attól még ÁLVITA, mert már látszik, hogy hatalmas ellenszélben hatalmas választási csalással indul a kampány, amit nem vizsgál az ÁSZ. Szerintem az egyetlen adekvát válasz: MEGTAGADNI A RÉSZVÉTELT!!! Talán az EU is észhez térne egy kicsit…”

Ez már egy másik téma, független attól, hogy az én érvelésem hamis volt-e vagy sem. Értelmes javaslatnak tartom, pontosabban megfontolásra érdemesnek. De, mint ahogy az én javaslatom esetében, az övé esetében sem lennék olyan magabiztos, mint amilyennek ő látszik.

Mit értünk az alatt, hogy meg kell tagadni a részvételt? Kinek? A szavazóknak? A pártoknak? Melyeknek? És melyek lesznek erre hajlandók? Nem lesznek olyanok, amelyek majd jól kisiklanak az általános bojkott alól, mivel így akár jelentősebb számú mandátumot is szerezhetnek? És mit jelent az, hogy akkor majd az EU is észhez tér???

Szerintem most már igazán nagyon fontos, hogy ne egyszerűen ötleteket dobjunk be és ragaszkodjunk azokhoz, hanem az is nézzük, hogy mely ötletek valósíthatók meg egyáltalán – ismerve a helyzetet, a többiek vélekedését! Az én javaslatom szerintem kellően életszerű. Nem szélsőséges, tehát van esély, hogy csatlakozhatnak hozzá mind pártok, mind szavazók. Ráadásul még akkor is működik – legalább részben – ha nem teljes a siker.

Mert a hamis dilemmának van egy szélsőséges esete, a Nirvána tévedés. Amikor a kettő közül a favorizált elképzelés idealisztikus, és a felvetője semmi kompromisszumra nem lenne hajlandó, mivel szerinte a részleges megoldásnak semmi haszna nem lenne. Azaz nincs középút, nincs egyezkedési, megegyezési lehetőség. Ezért is teljesen valószínűtlen az ilyen elképzelések megvalósulása.