Belenéztek a szakadékba és visszafordultak – egyelőre

A Republikánusok komoly erőfeszítéseket tettek, hogy megmagyarázzák az amerikai népnek, hogy az Obama által bevezetett egészségügyi támogató rendszer mért nemzetgyilkos. Megpróbáltak összeeszkábálni egy rendszert helyette, de tegnap látványosan visszavonulót fújtak. Még jó ideig együtt fognak élni az “Obamacare” rendszerrel.

Azt mindenki elismeri, hogy az Affordable Care Act (ACA, alias “Obamacare”) nem tökéletes, volna rajta mit javítani. De a három fő pillér helyett radikálisan újat kialakítani elég nehéz lenne. Mi is ez a három pillér?

  1. Az egészségbiztosítók ne tagadhassák meg a biztosítás megkötését, vagy annak árát ne emelhessék olyan indokkal, hogy a szerződéskötőnek valamilyen már fennálló egészségügyi problémája vagy rizikója van.
  2. A biztosítás kötése kötelező (ez az úgynevezett “mandate”). Ennek hiányában a fiatal, egészséges és gyakran egyébként nem is rosszul kereső emberek közül sokan nem nem kötnének biztosítást, mivel – úgy gondolják – nekik még nincs erre szükségük. Ezáltal viszont a teljes kockázati közösség (a befizetők) létszáma kisebb, kockázati szintje magasabb (potenciálisan gyakrabban szorulnak kezelésre), így a díjaik magasabbak.
  3. Az alacsony fizetésűek (akiknek keresete nem nagyobb, mint a szegénységi küszöb négyszerese) biztosítási díjának fizetéséhez az állam hozzájárul (ú.n. “subsidy”). Aki például a szegénységi küszöbnek megfelelő érték 133%-át keresi, az havi fizetésének maximum 3%-t fizeti erre a célra, a maradékot az állam állja. A küszöb négyszeresét keresőknek már csak akkor jár kiegészítés, ha a díj meghaladja havi fizetésük 9%-át. A magasabb fizetésűek a teljes díjat maguk fizetik. Ez a rendszer tehát azon elven alapszik, hogy nehogy a díj a fizetés túl nagy részét elvigye. Ezzel járul hozzá, hogy a szegényebbek is hozzájussanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz.

Ez a rendszer európai terminológia szerint talán szociáldemokrata megközelítésűnek tűnik, mivel kifejezetten a közös, minél nagyobb kockázati közösség elvén – és kötelezettségeken, piaci kontrollon – alapul. Ezzel ellentétes lenne a Republikánusok által elképzelt, de soha rendesen nem kidolgozott, az európai fogalmak szerint inkább (gazdasági értelemben) liberális megközelítés, ami azon alapulna, hogy mindenki saját maga takarékoskodjon, magáról gondoskodjon. Ez esetben persze komoly problémát jelentenének azok, akik nem képesek a díjakat fedezni a keresetükből.

Az elmúlt hetekben a Republikánusok hiába próbálták a polgárokat meggyőzni arról, hogy az Obamacare elvei gonoszak, nemzetvesztők, és hogy nekik egy annál jobb, igazságosabb tervük van.

Még egyszer: nem arról van szó, hogy az Affordable Care Act tökéletes lenne. Állítólag messze nem az, a részleteket én nem értem igazán. De kevés olyan szakértő van, aki a három pillér jogosságát – vagy ha úgy tetszik, szükségességét – vitatná.

Zárásképpen egy kis pikantéria. A “Nagy Bumm” (“Big Bang”) nevet a híres csillagász Fred Hoyl adta világegyetem keletkezéselméletének 1949-ben. Nagyon nem hitt ebben az elméletben, ezért egy lejárató megnevezést akart kitalálni. Keserű pirula lehetett neki amellett, hogy az elmélet végül sikeresen elterjedt az is, hogy a lejárató név egyáltalán nem pejoratív jelzőként teljesen ráragadt az elméletre. Most így érezhetnek majd a Republikánusok. Az Affordable Care Act bevezetésekor eredetileg ők akasztották a tervezetre az “ObamaCare” nevet lejárató célzattal. Ezek után igen pikáns, hogy tegnap Paul D. Ryan így állt az újságírók elé: “Az Obamacare-rel a belátható jövőben együtt fogunk élni”.

X-Aknák - az igazság nem odaát van!