A tudósok nem “hisznek” a placébóban?
Tudom-tudom, a mellékelt videót már legalább kétszer megosztottam a Facebookon! De mit tegyek? Először is ez talán a Number 1 tudományos ismeretterjesztő kisvideó számomra, amely bemutatja, hogy a szivárvány (ez esetben persze a gravitáció) “megmagyarázása” nem hogy elveszi annak csodálatosságát, hanem még inkább hozzáad. Másrészt azt hiszem igen jó segédeszköz annak a vitának, félreértésnek kezelésében, amely a placébó kontrollált orvosi vizsgálatok megbeszélése során fel szokott merülni.
Amikor ilyesmiről előadást tartok – mint legutoljára vasárnap az akupunktúrával kapcsolatos placébó kontrollált vizsgálatokról -, mindig akad valaki, aki jelentőségteljesen megjegyzi, hogy a tudósok szerint a placébóhatás nem fontos, szerintük nincs is olyan, hiszen minden erővel azon igyekeznek, hogy azt kiküszöböljék a kutatásaikban. Ilyenkor jön még az, hogy mindez a “materializmuson” túl van, meg lélek és satöbbi, de most nem ez a lényeg.
A mellékelt videó ezt a félreértést segíthet eloszlatni. Az orvos kutatók nem azért próbálják “kiküszöbölni” a placébóhatást a vizsgálat során, mert úgy gondolják, hogy az nem létezik (akkor nem kellene kiküszöbölni), vagy hogy akár ne lenne fontos, vagy külön vizsgálható. Azért teszik, mert éppen akkor, abban a kísérletben nem arra kíváncsiak, hanem arra, hogy azon kívül hat-e még valami, és ha igen, akkor hogyan.
Ugyanígy ebben a videóban Brian Cox és a BBC a gravitáció valódi természetét mutatja be, úgy ahogy Galilei megsejtette, de olyan eleganciával, ahogy ő akkor képtelen volt megvizsgálni, bemutatni. Ehhez az egész kísérleti teremből el kellett távolítani a levegőt. A kísérletezők ezzel nem sugallták azt, hogy a levegőnek nincs semmi szerepe a világban, hogy az nem létezik vagy hasonló. Se nem azt, hogy földi körülmények közt a számításokban nem kell figyelembe venni a légellenállást, a szelet és hasonló légköri jelenségeket. De most, ebben a kísérletben a gravitáció tulajdonságait szerették volna precízen bemutatni, lehetőleg minden egyéb hatás kiküszöbölésével. A légellenállás a gravitáció speciális tulajdonságainak (tudniillik, hogy bármilyen tömegű és anyagú testet egyformán gyorsít) felismerését nagyon nehézzé, szinte lehetetlenné teszi.
A valóság kísérleti leegyszerűsítése, akár szinte “természetellenes” formában, azaz a redukcionizmus, a tudományos módszertan lényegi eleme, amely rendkívül hatékonynak bizonyult a természet törvényeinek felfedésében, megértésében. Természetesen, a tudomány alkalmazása során már figyelni kell arra, hogy a külön-külön megszerzett információkat, elméleteket kombináltan használjuk, hogy realisztikus előrejelzéseket tegyünk. Ez sokszor rendkívül nehéz lépés, gyakran csak közelítő megoldásokkal lehetséges, néha pedig még úgy sem. Úgy tűnhet egy laikusnak, hogy ez a leegyszerűsítés majd visszaépítés oda-vissza folyamat szükségtelen, mégis ez bizonyult eddig a legjobb megközelítésnek a természet megismerése folyamatában. Az az elméleti megközelítés, hogy mindig csak a maga teljességében, komplexitásában kell kutatni a világot – arra hivatkozva, hogy úgyis minden mindennel összefügg – nem igazán vezetett eleddig komoly, használható ismeretekhez. Talán nem véletlen, hogy gyerekkorunk óta úgy próbáljuk megérteni a különféle eszközök működését, hogy előbb szétszedjük, majd megpróbáljuk azokat összerakni.
Tehát amikor az orvos kutató kontroll csoportként olyan összeállítást tervez, amely az éppen akkor vizsgált tényezőn kívül minden másban megegyezik a kezelt csoporttal – beleértve a placébó hatást is -, akkor azon tényezőket tényleg megpróbálja kiküszöbölni. Nem azért, mert azokat lényegtelennek tartja, hanem éppen ellenkezőleg: mert azt gondolja, hogy valós körülmények között azok is lényegesek, így kontrollálatlan környezetben vizsgálva, amikor “minden mindennel összefügg”, képtelen lesz megállapításokat tenni az egyes tényezők független hatására, tulajdonságaira.
Vannak komoly kutatások a placébó mibenlétéről is. Ilyenkor az ettől független hatásokat kell kiküszöbölni, miközben tudjuk, hogy azok is fontosak. Az ilyen kutatások vezettek annak felismerésére, hogy a placébó hatás nem valami monolit dolog, hanem több, többé-kevésbé független tényezők eredője. Ezek felderítése során a placébóhatás egy vagy több komponensét kell kiküszöbölni, hogy az éppen vizsgált tényezőről tudjunk meg valamit. Így derült ki, hogy az elvárás, megfelelési igény, pavlovi tanulás és még sok minden szerepet játszik abban a jelenségben, amit sokszor egyszerűen placébó hatásnak neveznek. Az ismeretek ilyen bővülésével lehetőség nyílik arra is, hogy a placébóhatást növeljük, lehetőleg úgy, hogy közben ne kelljen a pácienst becsapni, a specifikus kezelésről ne kelljen hamis, tudománytalan állításokat tenni.
