Alkotmánybíróság és világnézet

A napokban az ATV-n csapott össze az LMP-s Hadházy Ákos és a DK-s Molnár Csaba azzal kapcsolatban, hogy az LMP besegített a Fidesznek a kétharmadhoz új alkotmánybírák megválasztásához. Többen elemezték már ezt a vitát, de egy szempontot nem igazán említettek, pedig Molnár elég jól megfogalmazta.

Hadházy láthatóan – azt hiszem őszintén – nem értette Molnár érvelését, miszerint az Alkotmánybíróság csupa konzervatív bírából áll, és hogy ez nem jó. “Konzervatív, jobb oldali, az mi köze ahhoz, hogy hogy fog ítélkezni?” – kérdezett vissza Hadházy. – “Azt hittem, hogy a jogi meggyőződés és nem a politikai meggyőződés [fontos]…”. Molnár viszont úgy érvelt, hogy az az egészséges, ha mindenféle világnézetű ember részt vesz egy Alkotmánybíróságban.

Ha jóhiszeműen értelmezem Hadházy érvelését, akkor szerinte a jogrendszer megfogalmazása, alkalmazása olyan mint a matematika. Ha valaki értelmes, tanult és becsületes ember, akkor a jogot csak egyféleképpen értelmezheti, alkalmazhatja. Szerintem ebben nagyon téved, csakúgy, mint azok, akik szerint ez a jobb- és baloldalizás felesleges, romboló; a kormányzást is szakemberek kezébe kell adni (szakértői kormány). Ha a tagok becsületes emberek, akkor így lesz a legjobb.

Én úgy gondolom, hogy a jogrendszer, a gazdaság, a szociális politika, a biztonságpolitika túl bonyolult rendszerek ahhoz, hogy szimplán a ráció segítségével optimális döntéseket lehessen hozni. Még ha ténylegesen léteznének is olyan fix alappillérek mint a matematikában az axiómák, akkor is túl bonyolultak lennének az “egyenletek” ahhoz, hogy a szükséges döntéseket ezen alapokból egyértelműen le lehessen vezetni. Mintha a természettudományokban mindent a kvantumelméletből akarnánk levezetni. Mai meglátásunk szerint ez elvileg lehetséges volna (némelyek ezt is vitatják), de gyakorlatilag semmiképp. Azonban a fenti bonyolult társadalmi kérdésekben azt hiszem, hogy még ilyen hipotetikus globálisan elfogadható axiómákat sem tudunk megfogalmazni. Az alapok olyan erkölcsi normák, amelyeket különböző emberek különféleképpen értelmeznek, fogadnak el. Valakinek a közösség általános biztonsága fontosabb, mint az egyén szabadságjogai, másnak pont fordítva. Valakinek az az igazságos, ha mindenki azonos mértékben járul hozzá a közös költségekhez (egykulcsos adózás), másnak az, ha a gazdagabbak nagyobb részt vállalnak (progresszív adózás). Van aki a meglévő rendszerekben a jó dolgok megóvását favorizálja, még ha azzal esetleg néhány rosszabb dolog kijavítását is megnehezíti. Más a rossz dolgok átalakítását látja a kulcsnak, még ha esetleg az néhány megőrzendő jó dolog végét is jelenti.

Jó lenne, ha mindezek a kérdések tisztán racionálisan eldönthetők lennének okos emberek által, de úgy tűnik, hogy ez lehetetlen. Értékítéletünk különböző, és nem igazán van mód ezen különbségek megszüntetésére. Talán nincs is erre szükség. Az emberek hajlamosak olyan közösségeket alkotni, ahol az ilyen jellegű értékítéletbeli különbségek kisebbek, azaz mindenki a hasonlót keresi. Talán a különbségek folyamatosak, de az ilyen csoportosulások automatikusan polarizálják ezeket. Ez egy pontig hasznos lehet, mert a sokféle értékítélet ellenére lehetővé teszi a döntést. Azonban ha egy társadalomban a különféle értékítéletű csoportok (pártok és egyéb szervezetek) közti különbség kiéleződik, annak megint komoly veszélyei lehetnek.

Összességében én mindezért fontosnak tartom az ideológiai alapú csoportok létét és viszonylag békés küzdelmét azért, hogy adott időszakban melyikük szava legyen meghatározóbb a társadalomban. “Nagykoalíciójuk” – kivételes esetektől eltekintve – hatékonytalanná tenné a döntéshozatalt. Viszont fontos, hogy az egyik közösséghez tartozók elismerjék a másik csoport értékrendszerének jogosságát, még ha nem is értenek azzal egyet. Természetesen ez a tolerancia nem minden ideológiára, értékrendszerre vonatkozik. Lehetnek közösen elítélt, nem tolerált ideológiák. De a konzervatív, szociáldemokrata, liberális ideológiák minden bizonnyal létező és elfogadható erkölcsi felfogáscsoportokat határoznak meg, még ha esetleg ezek átértékelésére időnként szükség lehet is. Pár évtizede megjelent egy “zöld” felfogás is (amivel én szimpatizáltam is), de úgy látszik, hogy nem tudta (még?) kinőni magát önálló ideológiává.

A belinkelt TV vitához visszatérve tehát úgy gondolom, hogy Hadházy teljesen téves érvrendszerrel védi az LMP döntését. Hogy ő mennyire veszi ezt komolyan vagy sem (én naivan úgy gondolom, hogy komolyan veszi), az végülis mindegy.

X-Aknák - az igazság nem odaát van!