Se nem, se igen
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Azt ugye már Orbán Viktortól is hallottuk, hogy az EU nem akar ilyet, meg hogy a szavazóktól ő sem erre vár választ, hanem valami olyanról, hogy egyben vagyunk-e “vagy csak össze vagyunk hajigálva“. Akkor miért nem azt kérdezték? Ennél sokkal kisebb pontatlanságok miatt is tucatszámra dobták vissza a népszavazás-kezdeményezéseket.
De vegyük komolyan a feltett kérdést. Akkor sem tudnék erre válaszolni. Ennél összetettebb az ügy. Milyen körülményekről van szó? El tudok képzelni szituációt, amikor el tudnék fogadni ilyen előírást, és van olyan, amikor nem. Itt valójában arról van szó, hogy:
- Semmit sem írhat elő nekünk az EU, a szövetség, aminek tagjai vagyunk
- Bármit előírhat nekünk
- Vannak dolgok, amiket előírhat nekünk, másokat meg nem
Aki az 1/ vagy 2/-t gondolja helyesnek, azzal nincs vitám; tiszta sor, ez a véleménye, lehet érte lobbizni, tüntetni.
Szerintem a világ komplex, egy együttműködés is az, tehát a 3/ a valódi, értelmes helyzet. Akkor tehát az a kérdés, hogy milyen kérdésekben és milyen szituációban döntsön közösen Európa (illetve az EU), és mikben döntsenek egyénileg a tagállamok.
Például döntsenek együtt arról, hogy az arra rászoruló államokat a gazdagabbak támogassák adózási bevételeikből. Nem hiszem, hogy a magyar Országgyűlés határozata elég lenne ahhoz, hogy a német állampolgárok adójuk egy részét utalják át nekünk. Döntsön csak e bonyolult kérdés sokféle vonatkozásairól, részleteiről Brüsszel az általunk delegált résztvevőkkel.
A tagországok külön-külön vagy együtt döntsenek arról, hogy hogyan kezelik a menekültválságot és a gazdasági migrációt? Ez nyilván önmagában is komplex ügy, tehát így egészben nem lehet megválaszolni. Le kell bontani. Vegyen részt Európa, a tagállamok katonai műveletekben? Izolálja magát teljesen a megjelenők lelövésével, vízbefullasztásával? Határozzon meg egységesen feltételeket, amelyek nem bátorítják azokat, akik nem kapnának menekültstátuszt vagy akiket nem fogadnánk be, de humánusan foglalkozzon a rászorultakkal? Támogassuk anyagilag a menekültek szülőföldjéhez közelebbi területeken az ellátásukat?
Millió kérdés van, amelyekre nem látom, hogy a magyar kormány választ keresne, vagy amelyről társadalmi vitát indított volna. Látok viszont egy hamis és álságos izolációs irányvonalat. Hamis, mert az EUs közösségi eljárásokból bizonyosakat elfogadunk (“Magyarország nem koldul,… ez … jár neki” – nyilatkozta Orbán az uniós pénzekről), viszont nem akar részt venni a többi országra háruló problémák megoldásában. Mintha egy Magyarországnyi ország képes lenne magát elszigetelni a világtól, annak problémáitól, lehetőségeitől. Mintha le tudnánk fölözni az előnyöket miközben kimaradunk a nehézségekből.
Értem, hogy sokan EU helyett inkább egy multilaterális – egyedi (nemzet)államok közti – együttműködési rendszerben látják a megoldást. Én magam egy a mainál sokkal szorosabban együttműködő, határozott, erős, minden tagállamra érvényes (!) döntéseket hozó együttműködésben látom esélyét annak, hogy a milliárdos Kína, India és a szegénységben élő afrikaiak között Európa megőrizheti számunkra megszokott, elfogadott kultúráját. Látva a magyar kormányok, és köztük leginkább a mostani tevékenységét, nem érezném különlegesen veszélyes kalandnak nemzeti szuverenitásunk nagyobb részét átengedni az – általunk is működtetett – európai szövetségnek.
Tudom, hogy ez nem egy egyszerű kérdés, amelyben vagy nekem van igazam, vagy neked!
NEM IS LEHET MEGVÁLASZOLNI EGY IGENNEL VAGY NEMMEL!
(és ne gyere azzal, hogy most nem erről az egészről kell szavazni, hanem arról hogy… izé… mert már a szavazást elindító is egyértelműen kinyilatkozta, hogy nem arról az izéről szavazunk)