A repülés szerelmese
Ma 112 éve született Antoine de Saint-Exupéry. Az “Éjszakai repülés” című kötet életem egyik legnagyobb élménye. Olvassátok el! És amikor “Az ember földje” fejezet “A sivatagban” című történetét olvassátok, akkor megértitek, hogy hogyan született a “Kis herceg”. Exupery tényleg ott volt. És akkor valamilyen formában tényleg ott volt vele a kis herceg is.
Exupéry egy olyan Lockheed Lightning P38 gépben, amivel végül elveszett a Földközi tenger felett
A könyv különös élményt nyújtott nekem aki csodálom a repülést, a repülőgépeket. Az “Éjszakai repülés” Exupéry folytonos tépelődése a világról, a háborúról, az élet, a barátság, a technika értelméről, és ebben az értelemben nem könnyű olvasmány. Azonban a repülés szerelmeseinek hatalmas pluszt ad, hogy mindvégig átsüt – mit átsüt, átéget – a könyvön a repülés szeretete és így mondhatom, hogy a pilótaélet, az aviatika dicshimnuszaként is felfogható.
Annyira megfogott Exupéry története, hogy amikor Párizsban jártam a Panthéonban – ahol sok híres embert temettek el és ahol Foucault híres ingáját is újból felállították – lefényképeztettem magam Exupéry emléktáblája előtt. Persze a sírja nincs ott. Ő valahol a tenger mélyén nyugszik a repülőgépében.
“A pilóta fölszálláskor a levegővel és a vízzel lép kapcsolatba. Ha a motor már beindult, ha a gép már a tengert hasítja, a kemény csobogásra a géptörzs úgy szól, mint a gong, s az ember zsigerei rezgésén követheti ezt a munkát. Érzi, pillanatról pillanatra, a sebesség fokozódásával, hogyan telik meg súlyos erővel a vízirepülőgép. Érzi, hogyan születik meg a tizenöt tonna anyagban az az érettség, amely lehetővé teszi szárnyalását. A pilóta fogja a kormányokat, és mint egy adományt, veszi át tenyere üregébe ezt a hatalmat. A kormányok fémszervei, ahogy fokról fokra megkapja ezt az adományt, hatalma hírnökeivé válnak. És ha e hatalom megérett, simább mozdulattal, mit ahogy egy gyümölcsöt leszakítunk, a pilóta elválasztja a repülőgépet a víztől, és meghonosítja a levegőben.”
