parapszichológia

Magyarországon kevesebben hallottak róla, de világszerte eléggé elterjedt Uri Gellerről, hogy egyszer (többször?) mentális erejét felhasználva sok mérföld távolságból megállította a londoni Parlament Big Ben tornyának híres óráját. De vajon tényleg megtette-e?

Legyünk tisztességesek, és ne a szkeptikus oldalakon kutakodjunk, hanem Geller saját weboldalain. Ha ott van valami, akkor majd utánanézünk máshol is. Sajnos a Brit Parlamentnél nem tartják részletesen nyilván (vagyis az Interneten nem közlik), hogy mikor és miért állt le a Big Ben, a nagy toronyóra.

"Jó napot kívánok, ez itt a Parapszichológiai Nyomozóiroda üzenetrögzítője. Tudjuk, hogy Ön kicsoda és mit akar, ezért kérjük, a sípszó után tegye le a telefont! Köszönjük hívását!"

Jó pár évvel ezelőtt fizikus apámmal együtt meghívást kaptam a Szintézis Szabadegyetem egyik előadására. A parapszichológiával, ezotériával foglalkozó iskola előadója tele volt hallgatókkal - nem véletlen éreztük úgy magunkat, mintha farkascsorda elé vetettek volna minket. Toleránsan, de határozottan képviseltük a szkeptikus álláspontot. Kifele menet elcsíptem a hallgatók egymondatos véleményét: "Nagyon kedves emberek, de egyértelmű, hogy az egészből semmit sem értenek!"

A TV2 műsorra kívánja tűzni Uri Geller "utódkereső" sorozatát, amely már viszonylag szerény sikerrel futott Izraelben, és amelyet az NBC is be fog mutatni "Phenomenon" címen. James Randi - Geller nagy ellenfele - levelet írt a Magyar Tudományos Akadémiának, amelyben javasolta, hogy még a sorozat vetítése előtt készüljön egy magyarázó "ellensorozat" például a tervezett tudományos ismeretterjesztő csatornán.

Én, James Randi, a James Randi Educational Foundation közvetítésével 1,000,000 (egymillió) USA dollárt fizetek annak vagy azoknak, akik demonstrálni tudják bármilyen extrapszichikai, természetfeletti vagy paranormális képességüket megfelelően kontrollált körülmények között.

A repülőn X mellett ültem. Tudjuk egymásról, hogy nagyon különbözőképpen gondolkodunk bizonyos parajelenségekről, de az elmúlt hónapok során olyan viszony alakult ki köztünk, hogy képesek vagyunk ezekről a témákról toleránsan beszélgetni.

X: Láttam egy TV műsort, amelyben bemutattak egy asszonyt, aki a kezével – tenyerével – volt képes bármilyen nyomtatott szöveget elolvasni. Persze ezt te nem hiszed el, ugye?

Én: Nos tényleg nem, de azért beszélgessünk róla. Te ugye elhiszed?