Névjegy

Ha a nyolcvanas évek végén társaságban felmerült valamilyen áltudományos téma, a résztvevők – tudva, hogy tudományos végzettségem van – rámnéztek és rövid, kissé gúnyos kommentárom után általában a témát dobták. A 89-es rendszerváltás után azonban gyors egymásutánban sikerült néhány kiütéses vereséget elszenvednem. Be kell vallanom, hogy nagy megrázkódtatásként éltem meg a dolgot. Nem is elsősorban látványos bukásom miatt, hanem azért, mert egy biztosnak hitt pontot veszítettem el. Általában hozzám hasonló műveltségű – bár nem természettudományos végzettségű – emberek vettek körül. Úgy hittem, hogy ismerem őket és hogy alapkérdésekben hasonlóan gondolkozunk. Társaságban nagyon hamar előkerült, hogy ki milyen csillagzat alatt született, majd jött a kézrátétel, az aura és sorra a többi. Igazából azonban a tudományos témák értékelése döbbentett meg. Meg kellett tudnom, hogy a relativitáselmélet már megdőlt, a darwinizmus elmélete immár tarthatatlan. Megtanultam, hogy ilyenkor egy pohár borral a kezemben hátradőltem, gyakran kicsit a székemet is hátracsusszantottam és csendben elmélkedtem. Közös téma híján egyszerűen kikerültem a társalgás menetéből…

Két-három év is beletelt, amíg feldolgoztam magamban az eseményeket. Hosszas vívódás után eldöntöttem, hogy nem maradok szótlan. Nem kívánok csatlakozni azokhoz, akik – mint régen én – gunyorosan, támadóan és legtöbbször lenézően reagálnak a babonákra és a hamis tudományos tanokra. Nem elsődleges szándékom e tanok terjesztőivel sem vitába szállni. Úgy látom, túl régen folyik a háború ahhoz, hogy kiegyezés történhessen. Azokat szeretném megszólítani, akik akaratukon kívül céltáblái az áltudományos “ismeretterjesztésnek”. Ők azok, akik gyanútlanul rálépnek a rejtett aknákra. Ezek az aknák a kritikus gondolkodás, a józan paraszti ész építőköveit robbantják fel apránként és olyan alattomosan, mint a taposóaknák, amelyek akkor is a földben maradnak, amikor telepítőjük már messze jár.

Meg kell mutatni, hogy az áltudományos világkép feladása nem veszteség. Ki fog derülni, hogy nem a tudományban gondolkozóknak kevés a fantáziájuk, hanem azoknak, akik mindenre tudják a választ; kiderül, hogy a paratudósok azok, akik nem hisznek az emberi tudásban és azok a nagy tudósok, akik merik kimondani, hogy “erre még nem tudjuk a választ”.

X-Aknák - az igazság nem odaát van!