A hatásmechanizmus kérdése másodlagos?
Dr. Csupor Dezső “Forr a homeopátia bús tengere” című írásában elemzi az OGYÉI főigazgatójának érdekes nyilatkozatát a homeopátiával kapcsolatban. A cikkben leírtakkal nagyrészt egyetértek, de az alábbi résszel kapcsolatban ellenvéleményt fejtenék ki:
A főigazgató szerint a hagyományos klinikai vizsgálatok nem alkalmasak a homeopátiás szerek hatásosságának igazolására. Ez igaz azokban az esetekben, amikor a homeopátia perszonalizált kezelés, ugyanis ha mindenki egyénre szabott terápiát kap, nincs lehetőség nagy, homogén csoportokat képezni a vizsgálatokhoz.
Ennek az állításnak a tarthatatlanságáról éppen nemrég írtam: A homeopátia állításai márpedig tesztelhetők! Azért tartom ezt fontosnak kiemelni, mert nagyon nem kellene kritikátlanul elfogadni SEMMILYEN olyan állítást, ami a homeopatáktól származik (persze olyat sem, ami a hagyományos gyógyszerkutatóktól, gyógyszergyáraktól jön). Ez a “nem lehet tesztelni” egy jól hangzó érve, de semmi sem támasztja alá. A cikkemben erre csak egy példát találok, de bármilyen homeopátiás kérdésfeltevésre lehet tesztet tervezni.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy pár napja az RTLKlub reggeli műsorában egy prominens homeopata doktornő nem a testreszabottságot említette a tesztelhetetlenség indokaként, hanem azt, hogy “a homeopátiás szerek nem kémiai szinten, hanem fizikai szinten hatnak, ezért nem tesztelhetők. A napfény sem tartalmaz semmilyen anyagot csak rezgést, tehát nem mérhető, mégis hat az emberre” – és további elképesztő tudománytalanságok)
Persze a legkönnyebb azt állítani, hogy nem tesztelhető. De vegyük észre, hogy ha nem tesztelhető, akkor bizony a homeopatáknak semmi más esélyük nincs a hatékonyság megítélésére (hiszen minden eset egyedi), mint hogy vakon bíznak a homeopátia elméletében. Azaz abban, hogy szerintük a módszer hatékonyságát a simile elv, a proving és a potenciálás elméletének feltételezett bizonyítottsága biztosítja. És igen, pont erre szoktak általában hivatkozni. Ők azt állítják, hogy a homeopátia klinikai vizsgálatai a provingok. Csak egy gyors példa:
Homeopathic drug proving trials using the terminology of clinical trials according GCP and fulfilling current requirements for research under the current drug regulations is feasible. However, within the current regulations, homeopathic drug proving trials are classified as phase 1 trials, although their aim is not to explore the safety and pharmacological dynamics of the drug, but rather to find clinical indications according to the theory of homeopathy
Ezért nem értek Dr. Csuporral egyet, amikor ilyeneket állít (kiemelés tőlem):
Bármilyen holdkóros elméletek is léteznek a homeopátia hatásmódjáról, nem ezekkel kell foglalkozni. A lényeg: hatásos-e? (Csak zárójelben tenném hozzá: a közismert gyulladáscsökkentő acetil-szalicilsav több évtizedig úgy volt gyógyszerként forgalomban, hogy fogalmunk sem volt a hatásmódjáról, de tudtuk, hogy hatásos. Ma már azt is tudjuk, hogyan hat, de ehhez fel kellett fedezni a ciklooxigenáz enzimeket.)
Mégegyszer: a homeopaták maguk állítják, hogy szereik hatékonysága nem tesztelhető, azt a módszer (elmélet) maga biztosítja.
A hatásmechanizmus mellőzése sosem tehető meg teljesen. Jellegzetes, hogy Dr. Csupor is az acetil-szalicilsavval jön hasonlatként. Csakhogy azért ott is volt elmélet, legalább annyiban, hogy ott valami normális – csak még ismeretlen – farmakológiai hatást tételeztek fel. Egyrészt egyértelmű, megismételhető volt a hatás, másrészt felismerhető volt a dózishatás. Ezzel mind szembemegy a homeopátia. Hatása finoman fogalmazva nem egyértelmű, nem replikálható, az elmélete pedig nem hogy ismeretlen, hanem éppen hogy ellentétes, összeegyeztethetetlen a tudományos ismereteinkkel. Az acetil-szalicilsav totálisan rossz hasonlat mindehhez.
