A Nirvána-érv

Valóságos megvilágosodásként ért engem, amikor évekkel ezelőtt megismertem a nirvána-érvelési hiba (Nirvana fallacy) másnéven nirvána-tévedés fogalmát. Néha egy frappáns név és definíció nagyon hasznos lehet abban, hogy megértsük, mi is folyik körülöttünk.

A nirvána érvelési hibát az véti, aki valós eseményeket, lehetőségeket idealizált, irreális alternatívával vet (csak) össze. Ez gyakran egy másik, általánosabb érvelési hiba kategóriával is leírható, ez a “hamis dilemma”. A hamis dilemma érvelés használója úgy állítja be a vitát, mintha csak két alternatíva lenne, pedig valójában több is van. Ráadásul a nirvána érvelésben az egyik alternatíva csupán elméleti, valójában irreális.

Mostanában a menekültkérdéssel kapcsolatban futok bele úton-útfélen a nirvána érvelésbe, de gyakori a technológia és környezetvédelem kapcsolatában, az egészségügyi kérdésekben és számos más területen, ahol a haszon/előny és a hátrány/kár – gyakran egyébként nehezen számszerűsíthető – értékek arányát kellene elemezni. Az érvelési hibát vétők egyik alternatívaként olyan megoldást javasolnak/feltételeznek, amelynek nincs egyáltalán hátránya vagy káros mellékhatása. Ennek segítségével aztán persze könnyedén lesöprik az asztalról vitapartnerük alternatíváját, amelyiknek nyilván vannak nem kívánt hatásai is – de amely legalább racionális, kivitelezhető, azaz nem irreális, nem csupán elméletben létező.

A nirvána érvelés tehát nem jó, mert valójában nem segíti a létező, megvalósítható alternatívák felsorolását és értékelését. Helyettük egy valójában nem létező – tökéletes – alternatívát mutat fel. Ez gyakran a vita és tulajdonképpen a cselekvés végét is jelenti.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az idealizált alternatíva, megoldás megfogalmazása, felmutatása önmagában káros. Az ideális lehetőség precíz, jó leírása nagyon hasznos is lehet, mert tudjuk hozzá mérni a racionális alternatívákat. Segítségével versengő alternatívákról meg tudjuk állapítani, hogy melyik milyen arányban tartalmazza az ideális megoldás elemeit. Csak mindez ne vezessen oda, hogy az ideális lehetőség egyedül elfogadhatóként való megjelenítése miatt végülis cselekvés és vitaképtelenek legyünk!

Amikor tehát vitatkozol valakivel, mérd fel, hogy saját vagy vitapartnered elképzelése vajon tényleg racionálisan kitűzhető cél-e cselekvéshez, vagy egy minősítést segítő idea. A második esetben erre mutass rá és aszerint viszonyulj hozzá. Természetesen ha vitapartnered követi el ezt az érvelést, akkor nem kell beleverni az orrát, hogy érvelési hibát vét, hanem el kell ismerni, hogy elképzelése jó idea, ami segítheti racionális megoldások minősítését, de rá kell mutatni, hogy önmaga nem valósítható meg egyáltalán vagy ésszerű erőfeszítéssel.

FORRÁSOK:

X-Aknák - az igazság nem odaát van!