Menni vagy nem menni?

Amikor látom, hogy több ismerősöm, barátom is mást gondol a mostani politikai mozgolódásokról mint én, egyre inkább bizonyos leszek abban, hogy itt a hamis dilemma esetével állunk szemben. Szokás szerint polarizálódott a vita, miközben véleményem szerint nem a két pólus közül kellene választani. A politizálás az én nézetemben a társadalmi problémák közös megbeszélését jelenti, ami legtöbbször nem a jó és a rossz közti döntést jelenti, hanem a bonyolult szituációkban az optimális-közeli megoldás megkeresését.

Az könnyen lehet, hogy Gyurcsány Ferenc legutóbbi felhívása arról, hogy mindenki vigye magával párt- és egyéb jelvényeit a január 2-i tüntetésre, nem volt egy szerencsés javaslat. De azt nem lehet nem észrevenni, hogy megint ő volt az egyetlen politikus, aki előhozta az éppen aktuális problémát, amelyet senki nem mert megvitatni, de amelyet nagyon sok ember tárgyalt kisebb-nagyobb társaságban. Az MTA legújabb kutatása csak visszaigazolta, amit sokan sejtettünk: a mostani tüntetéseken – ugyanúgy, mint szerintem anno a Milla tüntetéseken és a Bajnai féle megmozdulásokon nagyon sok pártszimpatizáns volt jelen. És az internetes vitafórumokat olvasva, egyáltalán nem tűnik úgy hogy ezek az emberek is úgy gondolnák, hogy a jövőt mindenképpen választott pártjuk nélkül képzelnék el.

Nekik nem az volt a fő probléma, hogy nincs a mostani megmozdulások szervezőinek kidolgozott programja az ország megmentésére. Nem is az, hogy hellyel-közzel igen amatőr volt a szervezés vagy egyes felszólalás. A gond, hogy igen sokan a résztvevők közül bizony nem tudtunk azonosulni a szervezők, felszólalók némely kijelentésével. Amikor ők en bloc elutatasították az összes pártot, akkor mit kellett gondolnia azoknak, akik az elmúlt években, évtizedekben tenniakarásuk folyományaképpen a választásokon szórólapoztak, kopogtatócédulákat gyűjtöttek, szavazatszámláló bizottságok munkájában vettek részt, helyi csoportokat szerveztek, kiadványokat szerkesztettek, mindehhez a munkához pénzt is adtak? Ezek az emberek – magamat is beleértve – pártot választottak. Vagy kritikátlanul vagy sok-sok dilemmával támogatták választott szervezetüket, azok vezetőit. Voltak, akik új pártot alapítottak, nem is egyet.

És miközben mindenki azt hajtogatja, hogy az Orbán rezsim leváltása céljából mindenkinek össze kellene fognia – a mostani szervezők is ezt mondják – gyakorlatilag mindenki ezt úgy gondolta, hogy minden MÁSIK szervezet támogatói ŐKET támogassák – és persze hagyják maguk mögött eddigi jelvényeiket, vezetőiket. Ha belegondolok, Orbán “Egy a tábor, egy a zászló!” jelmondata is ezt jelenti. És nem ezt mondják a mostani szervezők is? Amikor Várady elvárja a rendezvényre jelvény nélkül a DK szavazóit, de szinte egy szusszal közben azért kijelenti, hogy a jelenlegi pártokkal nem tud együttműködni, akkor ez nem egy intellektuálisan hihetetlenül gyenge és elfogadhatatlan hozzáállás? Azok az emberek – és nem a pártvezetőkre gondolok -, akik nem csak most eszméltek rá, hogy a demokráciát bizony működtetni kell, abban részt kell venni, hanem időt és néha bizony pénzt szánva rá valódi polgár módjára kivették kis részüket belőle, most mit várhatnak ettől a szervezkedéstől? MIÉRT KELLENE AZT GONDOLNIUK, HOGY EZEK A SZERVEZŐK JOBBAK LESZNEK, mint a mostani pártok vezetői?

Attól, hogy ők még nem próbálták ki magukat ezen a területen? Lehet, hogy így van, de vannak már példák rá, hogy erre nem igazán lehet számítani. Egyszer már megpróbált más lenni a politika (LMP), aztán később már kipróbálták a pártpolitika teljes megtagadását (Milla). A mostani szervezők úgy tűnik mind a Millát (illetve annak utódját), mind az LMP-t is megtagadják. Jó, lehet, hogy hisznek elveikben, de mi, akik már kipróbáltuk mindezt, miért legyünk biztosak abban, hogy igazuk van, hogy jól látják a helyzetet?

Nem azon vitáznék, hogy Gy. F. mostani javaslata milyen. Az már nem jó, mint ahogy a másik fél álláspontja sem jó. Azon vitáznék, hogy szerintetek van-e itt egyáltalán megbeszélnivaló? Hogy a “tömegeknek” csak az a feladatuk, hogy jelenlétükkel legitimáljanak valamit, vagy lehet-e elvárásuk, hogy úgy csatlakozhassanak, hogy eddigi tevékenységüket ne nullázza le a magát most új vezetőknek kinevező kis csoport? Hogy ennek a kérdésnek magának a felvetése most kárt okoz vagy majd az okoz bajt, ha ezt idejében nem beszéljük ki?

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy elképzelésem sincs arról, hogy kik a szervezők valójában és hogy milyen elvek szerint, milyen körben határoznak a lépéseikről. Hogy várnak-e segítséget másoktól, hogy lehet-e valamilyen értelemben csatlakozni hozzájuk? Nézem a facebook oldalukat (3100 kedvelés), a január 2-i esemény oldalát (7700 jelentkezés). Ott olvasok egyrészt a sajátomhoz hasonló kérdéseket, problémafelvetéseket, másrészt ocsmány szitkozódásokat.

Nem úgy tűnik, hogy a szervezők jó úton járnak, hogy érzik a “nép” üzenetét! És nagyon nem úgy tűnik, hogy a Gy. F. által felvetett probléma érdektelen lenne, vagy hogy az csupán az ő politikusi érdekeit tükrözné.

Kormányoldali barátaim ne nagyon dörzsölgessék a kezüket örömükben! Lehet, hogy hamarosan ők is hasonló problémákkal fognak szembesülni. Inkább most figyeljenek szép csendesen, hogy akkor majd kevesebb hibát kövessenek el, mint most mi!

Facebook hozzászólások
X-Aknák - az igazság nem odaát van!