Menni vagy nem menni?

Amikor látom, hogy több ismerősöm, barátom is mást gondol a mostani politikai mozgolódásokról mint én, egyre inkább bizonyos leszek abban, hogy itt a hamis dilemma esetével állunk szemben. Szokás szerint polarizálódott a vita, miközben véleményem szerint nem a két pólus közül kellene választani. A politizálás az én nézetemben a társadalmi problémák közös megbeszélését jelenti, ami legtöbbször nem a jó és a rossz közti döntést jelenti, hanem a bonyolult szituációkban az optimális-közeli megoldás megkeresését.

Az könnyen lehet, hogy Gyurcsány Ferenc legutóbbi felhívása arról, hogy mindenki vigye magával párt- és egyéb jelvényeit a január 2-i tüntetésre, nem volt egy szerencsés javaslat. De azt nem lehet nem észrevenni, hogy megint ő volt az egyetlen politikus, aki előhozta az éppen aktuális problémát, amelyet senki nem mert megvitatni, de amelyet nagyon sok ember tárgyalt kisebb-nagyobb társaságban. Az MTA legújabb kutatása csak visszaigazolta, amit sokan sejtettünk: a mostani tüntetéseken – ugyanúgy, mint szerintem anno a Milla tüntetéseken és a Bajnai féle megmozdulásokon nagyon sok pártszimpatizáns volt jelen. És az internetes vitafórumokat olvasva, egyáltalán nem tűnik úgy hogy ezek az emberek is úgy gondolnák, hogy a jövőt mindenképpen választott pártjuk nélkül képzelnék el.

Nekik nem az volt a fő probléma, hogy nincs a mostani megmozdulások szervezőinek kidolgozott programja az ország megmentésére. Nem is az, hogy hellyel-közzel igen amatőr volt a szervezés vagy egyes felszólalás. A gond, hogy igen sokan a résztvevők közül bizony nem tudtunk azonosulni a szervezők, felszólalók némely kijelentésével. Amikor ők en bloc elutatasították az összes pártot, akkor mit kellett gondolnia azoknak, akik az elmúlt években, évtizedekben tenniakarásuk folyományaképpen a választásokon szórólapoztak, kopogtatócédulákat gyűjtöttek, szavazatszámláló bizottságok munkájában vettek részt, helyi csoportokat szerveztek, kiadványokat szerkesztettek, mindehhez a munkához pénzt is adtak? Ezek az emberek – magamat is beleértve – pártot választottak. Vagy kritikátlanul vagy sok-sok dilemmával támogatták választott szervezetüket, azok vezetőit. Voltak, akik új pártot alapítottak, nem is egyet.

És miközben mindenki azt hajtogatja, hogy az Orbán rezsim leváltása céljából mindenkinek össze kellene fognia – a mostani szervezők is ezt mondják – gyakorlatilag mindenki ezt úgy gondolta, hogy minden MÁSIK szervezet támogatói ŐKET támogassák – és persze hagyják maguk mögött eddigi jelvényeiket, vezetőiket. Ha belegondolok, Orbán “Egy a tábor, egy a zászló!” jelmondata is ezt jelenti. És nem ezt mondják a mostani szervezők is? Amikor Várady elvárja a rendezvényre jelvény nélkül a DK szavazóit, de szinte egy szusszal közben azért kijelenti, hogy a jelenlegi pártokkal nem tud együttműködni, akkor ez nem egy intellektuálisan hihetetlenül gyenge és elfogadhatatlan hozzáállás? Azok az emberek – és nem a pártvezetőkre gondolok -, akik nem csak most eszméltek rá, hogy a demokráciát bizony működtetni kell, abban részt kell venni, hanem időt és néha bizony pénzt szánva rá valódi polgár módjára kivették kis részüket belőle, most mit várhatnak ettől a szervezkedéstől? MIÉRT KELLENE AZT GONDOLNIUK, HOGY EZEK A SZERVEZŐK JOBBAK LESZNEK, mint a mostani pártok vezetői?

Attól, hogy ők még nem próbálták ki magukat ezen a területen? Lehet, hogy így van, de vannak már példák rá, hogy erre nem igazán lehet számítani. Egyszer már megpróbált más lenni a politika (LMP), aztán később már kipróbálták a pártpolitika teljes megtagadását (Milla). A mostani szervezők úgy tűnik mind a Millát (illetve annak utódját), mind az LMP-t is megtagadják. Jó, lehet, hogy hisznek elveikben, de mi, akik már kipróbáltuk mindezt, miért legyünk biztosak abban, hogy igazuk van, hogy jól látják a helyzetet?

Nem azon vitáznék, hogy Gy. F. mostani javaslata milyen. Az már nem jó, mint ahogy a másik fél álláspontja sem jó. Azon vitáznék, hogy szerintetek van-e itt egyáltalán megbeszélnivaló? Hogy a “tömegeknek” csak az a feladatuk, hogy jelenlétükkel legitimáljanak valamit, vagy lehet-e elvárásuk, hogy úgy csatlakozhassanak, hogy eddigi tevékenységüket ne nullázza le a magát most új vezetőknek kinevező kis csoport? Hogy ennek a kérdésnek magának a felvetése most kárt okoz vagy majd az okoz bajt, ha ezt idejében nem beszéljük ki?

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy elképzelésem sincs arról, hogy kik a szervezők valójában és hogy milyen elvek szerint, milyen körben határoznak a lépéseikről. Hogy várnak-e segítséget másoktól, hogy lehet-e valamilyen értelemben csatlakozni hozzájuk? Nézem a facebook oldalukat (3100 kedvelés), a január 2-i esemény oldalát (7700 jelentkezés). Ott olvasok egyrészt a sajátomhoz hasonló kérdéseket, problémafelvetéseket, másrészt ocsmány szitkozódásokat.

Nem úgy tűnik, hogy a szervezők jó úton járnak, hogy érzik a “nép” üzenetét! És nagyon nem úgy tűnik, hogy a Gy. F. által felvetett probléma érdektelen lenne, vagy hogy az csupán az ő politikusi érdekeit tükrözné.

Kormányoldali barátaim ne nagyon dörzsölgessék a kezüket örömükben! Lehet, hogy hamarosan ők is hasonló problémákkal fognak szembesülni. Inkább most figyeljenek szép csendesen, hogy akkor majd kevesebb hibát kövessenek el, mint most mi!

Facebook hozzászólások
Left Menu Icon
X-Aknák - az igazság nem odaát van!