A gyógyító és a szkeptikus

Levelet kaptam. Az aláírás szerint “gyógyító”, az email cím szerint Kovács Lajos [spirithealer2009@…]. Néhány óra alatt lefolytatott levelezésünket azért közöljük, mert jellemző tárháza a szkepticizmussal, a tudományos módszertannal kapcsolatos tévhiteknek, valamint a bizonyítatlan, tudománytalan elméleteknek, frázisoknak.

Feladó: Kovács Lajos

Tisztelt Szerkesztőség!

Érdeklődéssel olvastam Hraskó Gábor írását a homeopátiáról. Aztán láttam a felhívást, hogy írjam meg, ha a macskám nem gyógyult meg egy homeopátiás gyógyszertől. Tollat, akarom mondani billentyűzetet ragadtam, hogy leírjam az egyik legemlékezetesebb tapasztalatomat a homeopátiával kapcsolatban.

Magam is használok homeopátiás készítményt, de nem kacsák májából és egyéb egzotikus helyekről nyerve, hanem mindig a betegből veszem az “alapanyagot”. Hiszen semmi nem reprezántalja jobban az állapotát, mint ő maga!

Az egyszerűség kedvéért én desztvizet használok, könnyebb kivitelezni, mint cukorgolyócskákkal szórakozni.

Ennyi bevezető után rátérek a lényegre.

A kb, 60 éves hölgy több betegségen kívül többek között köszvénnyel is küszködött. Ezt nevezhetném fő betegségnek is, hiszen fájdalmai miatt alig tudott az ágyból kimászni. Ideálisnak tűnt tehát, hogy ismét homeopátiás szerrel tegyek “csodát”. Természetesen ki akartam zárni a placebó effektust, ezért azt mondtam a betegnek, hogy csak fájdalomcsillapásra lesz jó a szer, de az ő állapotában ez is kedvezőnek tűnt. (Arről nem is beszélve, hogy a hagyományos fájdalomcsillapítók adagjait egyre növelni kellett, ez pedig nem kevés plusz kiadást jelentett amúgy sem magas nyugdíját tekintve.)

Én tudtam mi fog történni, de a néni nem – így elmondhatjuk, hogy nem lehet szó “önszuggesztióról”.

A tünetek (mellékhatások??) néhány nap múlva megjelentek: a bőre tele lett “pattanásokkal” aminek nem örült, mert mint mondta, nagyon vigyázott mindig a bőrére.

Rövidre fogom: a lényeg az, hogy az izületekben lerakódott és az életét megkeserítő húgysav-lerakódások megszüntek, és évek óta először le tudott menni a harmadik emeletről!

Az emberi szervezet “csodákra” képes, ha hagyjuk dolgozni, nem tömjük mesterséges és mérgező kemikáliákkal, amiket a kábítószer maffiánál is nagyságrendekkel nagyobb bevétellel rendelkező gyógyszeripar állít elő.

Ilyen és hasonló tapasztalataim birtokában eléggé érdekes volt olvasni a fent idézet cikkhez hozzászólók írásait. Azok akik egyszer is megtapasztalták a hatását csak mosolyognak azoknak a megjegyzésein, akik alig tudnak valamit erről a gyógymódról, de mégis érvelnek?? ellene.

Valószínűsítem, hogy ez a levél, hozzászólás nem fog megjelenni nyilvánosan, de nem baj. Az oldal szerkesztői nyilván elolvassák, és ha csak kicsit is elgondolkoztatja őket, már nem írtam hiába. A gyógyult betegeket pedig végképp nem érdekli, hiszen ők már tudják, hogy az igazság nem “odaát van”.

Semmi bajom a szkeptikusokkal, de a hozzászólásokat elemezve az derül ki, hogy alapvetően fogalmuk sincs arról, hogy miként hat – mert hat! – a homeopátia. A minél szélesebb körű elterjedését pedig tűzzel-vassal igyekszik megakadályozni a gyógyszer-maffia. Nem csoda, hiszen a homeopátiás szerek olcsók, és alig van mellékhatásuk, nem úgy, mint az allopátiás szereknek.

További jó egészséget kíván
egy gyógyító

Feladó: Hraskó Gábor

Tisztelt Kovács Lajos!

Köszönjük a levelét, amelyet meg is osztottunk társaságunk tagjaival a belső levelezőlistánkon. Meg kell értenie, hogy a “szkeptikus” nem “tagadót”, “cinikust” jelent, hanem csak “kételkedőt”, aki nem hinni akar, hanem lehetőleg érteni és tudni. Szeretné megérteni, hogy amiről úgy gondoljuk, hogy működik, az tényleg működik-e; és ha igen, akkor tényleg úgy, mint ahogy gondoljuk, vagy sem. Ez a kíváncsiság, érdeklődés az, amely szerintünk előreviszi tudáshalmazunk fejlődését, miközben lehetőséget biztosít a téveszmék, tévedések fokozatos kiküszöbölésére. Nagyon sok példát ismerünk arra, amikor egyéni tapasztalataikból emberek téves következtetéseket vontak le. Nagyrészben ismerjük is ezek mechanizmusát, és ezáltal azokat a módszereket, amelyek e tévedéseket a lehető legjobban vissza tudják szorítani. Ez a módszer a tudományos módszertan, amely sokra értékeli az egyéni megfigyelést, az intuíciót, de amely aztán szigorú módszereket ír elő elképzeléseink igazolására, pont azért, hogy a fentebb már említett hibalehetőségeket kiküszöböljük.

Az ön által említett egyedi megfigyelés (tapasztalat, élmény) éppen ezért lehet érdekes, figyelemfelkeltő, inspiráló, de semmiképpen sem tekinthető bizonyítéknak. Valójában a leírása annyira nélkülözi a pontosságot, hogy ez alapján még csak érdekesnek se lehet minősíteni az esetet. Volt-e pontos diagnózisunk a hölgyről a kezelés előtt, valamint a kezelés után? Nem csak a betegség ismert ciklikussága, természetes változása okozta a javulást? Mi volt a pontos kezelés? Miből készült a szer és hogyan? Hogyan adagolta? Ha feltételezzük, hogy a hölgy állapota ténylegesen (hosszútávon) javult – amire semmiféle bizonyítékot nem ad elbeszélése -, akkor se tudhatjuk, hogy az ön kezelésétől javult-e vagy sem.

Összefoglalva tehát önnek volt egy olyan tapasztalata, hogy a páciens meggyógyult. Ezt mi nem vonjuk kétségbe, mert ez az ön tapasztalata, amire nekünk vajmi kevés rátekintésünk és befolyásunk van. De amennyiben e tapasztalatából ön általános következtetéseket akarna levonni (tényleg javult az állapota; tényleg a kezeléstől javult stb.), amelyeket meg tud osztani másokkal is, akkor ahhoz egyéni élményein kívül mást is kell adnia. Dokumentálni; több pácienst bevonni; variálni a kezelést és annak hatását vizsgálni (dózishatás stb); természetesen placébó csoportot is használni (vakság kritériuma); véletlenszerűen beosztani a pácienseket a csoportokba (randomizálás); biztosítani, hogy személyes elvárásai ne befolyásolják az értékelést (dupla vakság kritériuma) stb. Mindezt elvárjuk a gyógyszergyártó cégektől is és igen morcik vagyunk, ha slendriánságon, vagy csaláson kapjuk őket – amire persze van jó pár példa. No és persze elvárjuk a hasonló megközelítést más tudományágakban is. Einsteinnek sem “elhitték” a relativitás elméleteit, hanem precíz kísérletekkel ellenőrizték előrejelzéseit (“jóslatait”). Csak ezek után fogadták el, és épült be a közös ismeretanyagba.

Ezt írja:

“Semmi bajom a szkeptikusokkal, de a hozzászólásokat elemezve az derül ki, hogy alapvetően fogalmuk sincs arról, hogy miként hat – mert hat! – a homeopátia.”

Ezzel a kijelentésével két problémám van. Egyrészt nincs igazolva – és ezt ön se tette meg -, hogy a homeopátia tényleg hatna. Mármint a placébóhatáson túl. Azaz hogy tényleg a homeopátiás szer hat, vagy a hatásban való hit? Valójában a betegségek zömében az sincs igazolva, hogy egyáltalán hat-e a homeopátia, azaz legalább placébóhatása van-e? Másrészt mi tényleg nem tudjuk, hogy hogyan hat (ha hat egyáltalán), de vajon ön tudja-e? Azt hiszem Nobel-díjas felfedezés lenne.

Az ön módszere – már amennyire leírásából következtetni lehet rá – azonban talán nem is homeopátia. Ahogy írja:

“… a betegből veszem az ‘alapanyagot’. Hiszen semmi nem reprezántalja jobban az állapotát, mint ő maga!”

Szóval a szer a páciens valamilyen részéből származik. Hahnemann azonban nem így definiálta a homeopátiát. Olyan szer kell, amely egészséges emberen a betegség jellemző tüneteit okozza. A hölgyből vett “anyag” egy egészséges emberen a köszvény tüneteit okozná? Ha nem, akkor amit ön végez, az egyszerűen nem homeopátia. Ez még nem lenne probléma, de próbáljuk meg a szavak, kifejezések értelmét kicsit kordában tartani, mert különben aztán tényleg süketek párbeszédévé alakul a dolog.

“A [homeopátia] minél szélesebb körű elterjedését pedig tűzzel-vassal igyekszik megakadályozni a gyógyszer-maffia.”

Azt hiszem megegyezhetünk abban, hogy az összeesküvés-elméletek nem alkalmasak egy tudományos állítás igazolására. Függetlenül attól, hogy a gyógyszermaffia mit csinál, vagy nem csinál, a homeopatáknak igazolniuk kell állításaikat. Tapasztalatom szerint azonban a gyógyszergyárak hihetetlenül ódzkodnak attól, hogy bármiféle pénzt is adjanak a homeopátiát bíráló projektekre. Egy ismerősöm – szponzorálási lehetőséget firtató kérdésemre – azt válaszolta, hogy cége jogászai nem járulnának hozzá semmilyen olyan akcióhoz, szponzoráláshoz, ami egy MÁSIK GYÓGYSZERGYÁRTÓ CÉG kritikájával járna. Mert a homeopátiás szereket gyártó francia, brit, német és hasonló cégek is – ha úgy tetszik – a “maffia” részei. Üzlet az is a javából! Egy ilyen cég tulajdonosával beszélgettem, és ő beismerte, hogy nekik a homeopátiás szerek előállítása tulajdonképpen csak élő munkaerőbe kerül – kutatási és anyagköltségeik gyakorlatilag nincsenek, és a gyártási költségek is alacsonyak (csak a törvényi higiéniai előírásokat kell betartani). Tehát még ha olcsóbb is egy homeopátiás szer, mint egy hagyományos (egyáltalán nem mindig!), akkor is jóval nagyobb haszon lehet rajta. És persze nem tudjuk, hogy hatásos-e.

Nos, úgy vélem, hogy kettőnk közt az alapvető különbség az, hogy mit is tekintünk bizonyítéknak. Ön szerint az ön egyedi tapasztalata bizonyíték. Én szerintem a kontrollált tesztek szolgálnak bizonyítékként. Ha ebben a kérdésben nem tudunk közelebb kerülni egymáshoz, akkor sosem fogjuk megérteni egymást.

“Valószínűsítem, hogy ez a levél, hozzászólás nem fog megjelenni nyilvánosan, de nem baj.”

Mit kíván, milyen formában hozzuk nyilvánosságra a levelét? Közöljük le e levélváltást így, változtatás nélkül egy cikkben a Szkeptikus Blogon? Megpróbálhatom rávenni a szerkesztőnket.

Üdvözlettel!
Hraskó Gábor

Feladó: Kovács Lajos

Tisztelt Hraskó Gábor!

Köszönöm gyors válaszát, és lényeget érintő gondolatait. Sok igazság van abban amit leírt, sajnos én nem fogalmaztam meg egzakt módon mondanivalómat, ezért nem érthette teljes egészében. Most megpróbálom összeszedettebben leírni a lényeget.

Semmi bajom azokkal a  szkeptikusokkal akikkel lehet értelmes párbeszédet folytatni. Mert a világot mindig a “szkeptikusok”, az újat gondolók, az újat keresők lendítették előre! A tudomány történetét elemezve számtalan példa van erre, ezt mindannyian tudjuk.

Felvetései is logikusak, ezért megpróbálom bővebben leírni gondolataimat, tapasztalataimat.

Az elmúlt harminc év során számtalan “csodálatos” gyógyulásnak voltam tanúja. Tehát a hölgy gyógyulása nem egyedi, véletlen eset. Rá kellett jönnöm, hogy csodák pedig nincsenek, csak a tudásunk véges. Az Univerzum törvényszerűségeiből nagyon keveset ismerünk – sokat még rosszul is.

A hölgyet azért emeltem ki a sok eset közül, mert drasztikus változást hozott életében. (egy gyomorfekély, vesegyulladás, vagy fülzúgás rendbe tétele nem olyan nagy ügy általában – kivéve a betegnek)

Természetesen van/volt egyértelmű (hivatalos) diagnózis az állapotáról, amit elég ha úgy jellemzek, hogy “Meg kell tanulnia a néninek együtt élni ezzel a betegséggel, esetleg az izületi fájdalmakat tudjuk enyhíteni”. Azt hiszem unalomig ismert mondás – sajnos.

Mint írtam is, én egy szóval sem mondtam a néninek, hogy újra tud majd “járni”, mindössze a fájdalom csökkenését “jövendöltem meg”. Miután rendbe jött természetesen nem ment vissza az orvoshoz (minek is?). Örült, hogy egyedül el tud menni a boltba!

A placebo hatás kiiktatása a legegyszerűbb az állatok esetében. Erre is van számos precedens, egyet említek: a szilveszteri tüzijátéktól megijedt kutya át akart ugrani a kerítésen, de a szögesdrót felhasította a hasát. Az állatorvos összevarrta, fertőtlenítette. De a kutya a rendszeres kezelés ellenére sem akart gyógyulni. Végül az állatorvos azt ajánlotta a tulajdonosnak, hogy el kellene altatni, nem kéne szenvedni hagyni szegény állatot. Ekkor -minden mindegy alapon – keresett meg a tulaj. A kezelés hatására 3 hét alatt elmúlt a kiterjedt gyulladás, és beforrott a csúnya szakadt seb is. (Zárójelen jegyzem meg, hogy ebben az esetben a legnehezebb az volt, hogy megfelelő mintát, alapanyagot vegyek a kutyától a gyógyszer elkészítéséhez.)

Most röviden megpróbálom összefoglalni a homeopátia hatásmechanizmusát. (Nobel díj nem érdekel, a lényeg, hogy gyógyulnak a betegek)

Azt tudjuk, hogy minden “rezeg”, nem csak az élő anyag. (Gondolom az aura, az energia burok létét azért elfogadja. Nos, minden sejtünknek van ilyen energiafelhője.)

Itt jön a lényeg: a rezgés, mint specifikus információ. Mi van a homeopátiás szerben? Információ! Ezért sokkal hatásosabb a betegből vett “anyagból” készíteni megfelelő higítással a szert, mert így konkrétan csak neki, az ő betegségére szóló gyógyszer készíthető. Sőt, ez a gyógyszer intelligens – mint a mosópor, mert hetente újat készítve “alkalmazkodik” a beteg javuló állapotához, hiszen ekkor már más szintű rezgések találhatók a betegben. (Konkrétan nem írom le a módszert, nem szeretném, hogy kísérletező kedvűek bajba kerülnének. Annyit azért megemlítek, hogy hosszú-, közép- és rövidtávú információkat tartalmazó “anyagokat” használok.)

Itt teszek egy kis kitérőt. A “hagyományos” homeopátia esetén – ahol más anyag rezgéseit használják, pl. a már említett kacsamájat – azért tart olyan sokáig a diagnózis felállítása, mert sokkal összetettebb a dolog. Nem lehet elég csak az, hogy köhög a beteg, tisztázni kell, hogy szárazon, hurutosan, stb. azért, hogy a már kipróbált szerek közül a megfelelőt adják a betegnek. Nagyon hosszadalmas, bonyolult folyamat a helyes diagnózis felállítása. De az igazán nagy dolgok végtelenül egyszerűek. Az a fajta módszer, amit használok azért jobb, mert gyakorlatilag mindegy, hogy miként köhög, hiszen Ő MAGA SZOLGÁLTATJA A GYÓGYSZER ALAPANYAGÁT, vagyis a betegség összes információja alapján készül a gyógyszer!!! És az egy hét múlva újra készített már egy gyógyuló, más információt, rezgéseket tartalmazó emberből készül, tehát követi a testben lezajló folyamatokat.

(Kérdésére válaszolva: a betegből származó információt tartalmazó víz egészséges enberen köszvényt okozna, ezért kell nagyon körültekintően eljárni. Gumikesztyűt viselek, a palackot pedig meg kell jelölni, nehogy egy óvatlan családtag igyon belőle!)

Továbbgondolva: gyakorlatilag mindegy, hogy mi a baja a betegnek, mit diagnosztizáltak, vagy nem diagnosztizáltak az orvosok, hiszen minden információ benne van a palackban!!

Azt gondolom nem kell bizonygatnom, hogy a víz képes információt tárolni, megváltoztatja állapotát a különböző külső hatásokra. (Labor körülmények között több ezer kísérlet.) Tulajdonképpen a gondolatok is hatnak a vízre. Miért? Mert a gondolat is egyfajta rezgés.

Ismerjük a mondást: nagy mennyiségben méreg, kis mennyiségben orvosság.

Hogyan tudják kezelni pl. a kígyómarást? Mindenki tudja, hogy megfelelően elkészített, higított méreggel. Ami nagy mennyiségben káros, mérgező, kis mennyiségben viszont gyógyszer! (A homeopátia ennek az elvnek továbbfejlesztése. Nem kell konkrét, fizikai anyag, elég csak a jellemző információ, a rezgés! Információ, rezgés pedig létezik “anyag” nélkül is. Példaként említhetem a színekkel, vagy hangokkal gyógyítókat, hiszen ők is speciális rezgéseket, frekvenciákat használnak.)

Semmi más nem történik, mint az, hogy serkentjük a szervezet regenerálódását, nem pedig gyengítjük egyéb vegyszerekkel, behatásokkal. (Számos szakorvos ismerte már el, hogy a kemo – és sugárterápia nem gyógyítja a rákot, de nincs jobb módszer pillanatnyilag a kezükben. Természetesen nem hozzák nagy nyilvánosságra, mert akkor a betegek végleg elveszítenék minden reményüket. Az ő esetükben is placebó hatás érvényesül: elhiszik, hogy a kezelés hatására meg fognak gyógyulni!)

Sajnos fizikai műszerekkel nagyon behatárolt érzékelni a magasabb szintű rezgéseket. Azért, mert a műszerek valamilyen “anyagból”, készülnek, vagyis meglehetősen alacsony rezgésűek. A magasabb rezgések egyszerűen “átmennek” rajtuk, mint a tv vagy rádió jelek a falon. De mivel ezek esetében egy anyagi rendszer hozta őket létre, ezért lehetőség van szintén anyagból készült vevővel “befogni” kimutatni jelenlétüket.

A szemünk, fülünk is alkalmatlan “készülék”, mert csak azt a frekvencia tartományt fogja át, amire végül is szükségünk van.

Most gondolkodjunk el a megismerhetőség fogalmán. Példaként vegyük Mendelt, aki érdekes megállapításokra jutott kísérletei során, csak éppen fogalma nem volt róla, hogy miért kapja azokat az eredményeket, amiket kapott. (Ahogy Ön írta: Szeretné megérteni, hogy amiről úgy gondoljuk,hogy működik, az tényleg működik-e és ha igen, akkor tényleg úgy, mint ahogy gondoljuk, vagy sem.) Feltételezte, hogy van, lehet valamilyen anyag ami felelős a dologért, de itt véget is ért a tudománya. De nem csak neki, hanem a többi tudósnak is. Mégis törvényként fogadták el az általa állítottakat, csak éppen magyarázni nem tudták az okát. Aztán jött Watson és barátja, és ma már általános iskolában tanulnak a gyerekek a DNS-ről. (Az más kérdés, hogy nem egészen korrrektül, hiszen nem dupla spirálról van szó, hanem 12 párról, és a “láthatatlan” 10 pár alakítja ki a kettőt, amit vizsgálgatnak az orvosok – amúgy helyesen.).

Még egy érdekes dolog van ami millióknak “működik”, konkrét, “kézzel fogható magyarázat” még sincs rá, ez pedig az agykontrollnak elnevezett tevékenység. (a mágia újrafogalmazásáról van szó csupán, és nagyon jól hangzik a “kontroll” szó)

Vagyis sok esetben várnunk kell arra, hogy a hivatalos tudomány meg tudjon egy jelenséget magyarázni, de ha magyarázat nélkül is működik a dolog, balgaság lenne nem használni.

Emlékezzünk vissza, hogy nem is olyan régen még az akupunktúrát is mint nem létezőt írták le hazánkban, ma pedig már számos egyetemen oktatják. Mivel remekül hat az állatokra is, a placebő hatás itt sem jöhet szóba.

Még egy példát zárásként arról, hogy sokszor milyen tévutakon jár a tudomány: amerikai orvosok ismét “bebizonyították”, hogy a halálközeli élmények – test elhagyás, lebegés stb. – csak az agyunk oxigénhiányának következménye. Ezt természetesen számos fórumon bemutatták, csak éppen semmiképpen sem lehet igaz. Hiszen ha ez így lenne, akkor az emberek nem tudtak volna beszámolni arról, hogy mi történt a szomszéd kórteremben, vagy éppen milyen rokonok ültek kint a folyosón. Arról nem is beszélve, hogy ma már amerikában  – nálunk még kevésbé – ezrek tanulják meg és sajátítják el az akaratlagos test elhagyást (OBE). Nekik aztán magyarázhatnak a tudósok.

A világ, a törvényszerűségek megismerése mindig a tudomány aktuális szintjétől függ. De a tapasztalat már jelent valamit akkor is, ha nem tudjuk egyenletként definiálni. A bennszülöttek nem tudják kiszámolni a csónakjukra ható erőket – de nem is érdekli őket. Úszik és kész.

Azt írja, hogy még nem bizonyították be, hogy a homeopátia gyógyít. Az én harminc évem nem ezt mutatja. A gyógyultakat nem igazán érdekli, hogy definiálható-e az ami velük történt, csak a végeredmény fontos. (Mendel sem tudott magyarázatot) Sokszor kerestek meg betegek, akikről már “lemondott” az orvostudomány. Én sosem igértem semmit, mert a gyógyulásnak sok összetevője van. Például: illeszkedik-e az élettervbe, vagy ez fogja átsegíteni a “másik világba”? A betegségek nem öncélúak, mindig van magasabb szintű mondanivalójuk. Erre sajnálatos példa az a gyermek, akit nem engedtek a – fogalmazzunk úgy, hogy szellemi segítőim – gyógyítani, mert a gyerek önként vállalta betegségét, hogy ezzel segítse rendbe tenni viszonyát jelenlegi anyjával. Vérzett a szívem, hogy nem segíthetek, de be kellett látnom, hogy a cél érdekében nem avatkozhatok közbe.

Összegezve mondandómat: senkitől sem várom el, hogy bármit is elhiggyen. Én nem akarok meggyőzni senkit. Mert a dolgok nem így működnek. Mindenki meg fogja kapni a válaszokat, csak idő kérdése. Keressenek, és találnak. Kopogtassanak és megnyittatik. De a tudományt sem lehet sietteni. Mindig akkor kerülnek “feltalálásra” a dolgok, amikor valaki/valakik érettek arra, hogy felfogják az eddig rejtett összefüggéseket.

További jó kutatást, és elfogadható válaszokat kíván
egy gyógyító

Feladó: Hraskó Gábor

Kedves Kovács Lajos!

Azt hiszem, nem értette meg, hogy mit nevezek én egyedi esetnek, és mit kontrollált kísérletnek. Az, hogy ön “számtalan ‘csodálatos’ gyógyulásnak” volt életében tanúja, az továbbra is csak számtalan kontrollálatlan, egymással összefüggésben nem lévő egyedi eset. Itt van a köszvényes hölgy esete, majd a sérült kutya esete. Mi a kettőjük között a hasonlatos? Mitől több ez, mint két egymástól független eset, amely esetleg lehet “csodálatos”, de semmiképpen sem vezet valami általános ismerethez. Két különféle kezelést használt két teljesen különféle esetben és gyógyulást tapasztalt. Lehet, hogy egyik esetben a kezelés okozta a gyógyulást, a másikban nem. Lehet, hogy mindkettőben a kezelés okozta. Lehet – és én ezt gyanítom – hogy egyikben sem. A kérdést egyszerűen nem lehet az ön tapasztalatai alapján eldönteni.

Valójában – ha biztosan eldönteni nem is lehet – azért nem vagyunk teljes bizonytalanságban. Az összes lehetséges esetből az messze a legvalószínűbb, hogy egyik esetben sem a “homeopátiás” kezeléstől gyógyult meg a páciens. Miért állíthatom ezt, ha az előbb azt mondtam, hogy az adatokból nem vonható le semmilyen megállapítás? Azért, mert semmi elképzelésünk nincs arról, hogy hogyan is működhetne a homeopátia! Sőt, a hígítással növő hatás ellentétes mindenféle jól igazolt fizikai, kémiai és farmakológiai tapasztalatunkkal és elméleteinkkel. A kettő nem illik össze. Vagy az egyik igaz, vagy a másik. Az egyikre (a tudományos elméletekre, mint dózishatás stb) tengernyi jó, megbízható és egyértelmű kísérleti bizonyítékunk van. A másikra – az ön elmélete – csak az említett, kontrollálatlan, anekdotikus egyedi esetek, amelyekből – mint említettük – nem vonható le semmilyen pozitív általános következtetés.

Mielőtt nekiállnék elemezni az ön által leírt homeopátia hatásmechanizmus hipotézist, nem szeretnék elmenni az állatok versus placébó megjegyzése mellett. Elég jól tudjuk, hogy állatkísérletekben is szerepet játszhat a placébóhatás. Ha utánanéz a placébóról folyó kutatásoknak – mert ez rendkívül érdekes, és sok ilyesmi létezik -, akkor beláthatja, hogy a placébónak sokféle hatásmechanizmusa van, és ezek közt sok szerepet játszik állatkísérletekben is. Az állat valószínűleg nem fog “hinni” a kísérlet pozitív eredményében, de érzékeli, hogy foglalkoznak vele, és ennek megfelelően változik a viselkedése. Ez az ön által említett esetben valószínűleg kevésbé játszhat fontos szerepet, de azért nem árt megemlíteni. Sok hasonló esetben elfeledkeznek arról, hogy a kísérletben az állat gazdája is szerepel, és őrá bizony hat a placébó “hit” ereje. Máshogy is ápolja háziállatát, máshogy (pozitívabban) értékeli a javulás jeleit. Ha gondoskodunk arról, hogy az állat (és gazdája) is “vak” legyen a tekintetben, hogy vajon a jezelt, vagy a kontrol (placébó) csoporthoz tartoznak, akkor a különbség a két csoport között sokszor eltűnik. Azaz a kezelés a placébóval egyenértékű, azaz maga is csak placébó. Ilyenkor mondjuk azt, hogy a kezelés nem hat – tudva persze, hogy hatás van, csak éppen nem attól, amit hiszünk (pld a homeopátiás szerben állítólag lévő rezgésektől), hanem szimplán annak a ténynek a hatásától, hogy egy kezelési “rituálét” hajtunk végre.

Az ön kutyás esetében azonban valószínűleg más a helyzet. Tehát – mert fogadjuk el hitelesnek az ön beszámolóját – a kutyáról az állatorvos lemondott és a kutya végülis felépült. A kérdés az az, hogy ha – minden más tényezőt azonosnak feltételezünk – meggyógyult volna-e a kutya akkor is, ha ön nem adja be neki a készített szert. Tehát ha ön fogadja a gazdát a kutyával, elmondja neki, hogy van egy csodamódszere, ami megmentheti, aztán készít a kutyából egy szert – de a végén stikában nem azt adja be, hanem csak sima sóoldatot. A véleményem az, hogy a kutya akkor is meggyógyult volna. De persze ezt a kérdést se pro, se kontra egyikünk se tudja eldönteni csupán a “kísérlet” eredményét látva, hiszen ez nem egy vak, placébo kontrollált, több állatot felvonultató kísérlet. Egyedi eset. Ön csodának nevezi és úgy ítéli meg, hogy az ön által alkalmazott szer volt a csoda oka. Egy állatorvos meg azt mondaná, hogy van néhány százalék esélye annak, hogy ilyen esetben mégis bekövetkezzen a gyógyulás.

Rengeteg ilyen gyógyulásról hall az ember, és ezek tényleg “csodálatosnak” tekinthetők. Van, aki azt mondja, hogy Isten műve, van aki azt, hogy a homeopátiás kezelésé, vagy az akupunktúráé, vagy a reikizésé, vagy egy mágikus szertartásé. Más meg azt mondja, hogy nem tudjuk; valahogy legyűrte a kórt a beteg. Csak akkor tudunk valamit mondani arról, hogy ténylegesen MITŐL gyógyulhatott meg a páciens, ha például sok hasonló esetet visszamenőlegesen vizsgálva megpróbáljuk megtalálni a hasonló körülményeket (úgynevezett retrospekív vizsgálat); vagy kontrollált, randomizált klinikai vizsgálatokat végzünk betegek csoportján különféle kezelésekkel és ez alapján keresünk hatásos módszert.

Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy általában az a vád éri a “tudósokat”, szkeptikusokat, hogy ők azt gondolják, hogy mindent értenek, mindent tudnak, miközben pedig a világ sokkal bonyolultabb elméleteiknél. A helyzet azonban pontosan ellentétes. A tudomány – az ön által is említett esetekben – azt mondja, hogy NEM tudjuk, hogy mi történt, nem értjük, hogy mitől gyógyult meg a páciens. Látjuk, hogy bizonyos százalékban meggyógyulnak azok a hasnálmirigy rákban szenvedő betegek, akikkel semmit sem tudunk csinálni, és akikről már lemondunk, de nem tudjuk, hogy ez mitől történik, és nem tudjuk, hogy hogyan lehetne többet tenni. Próbálkozzunk, végezzünk kontrollált teszteket, elemezzük egymással összevethető esetek csoportját retrospektív, és az alpján próbáljunk olyan magyarázatokat keresni, amelyek még általános fizikai, kémiai, biológiai, orvosi világképünkkel sincsenek totális ellentétben.

Az önhöz hasonlók ezzel pont ellenkezőleg azt állítják, hogy tudják, hogy mitől történnek az ilyen gyógyulások; tudják, hogy hogyan kell kezelni az ilyen betegeket, és hogy ismerik gyógyításuk elméleti alapjait is. A probléma az, hogy ezek az elméletek nem csak a “hagyományos” orvoslás és tudomány elveivel ellenkeznek, hanem legalább ennyire még egymással is. Ön is azt állítja, hogy a “tradicionális” homeopaták (beleértve az alapító Hahnemant)  módszere nem jó, hanem az ön módszere jó. Ők minden bizonnyal a fordítottját állítják. Az akupunktőrök meg egy harmadikat és így tovább. 

Az ön elmélete viszont állítólag “egyszerű”, szinte “mindenható”. Ahogy írja: “az igazán nagy dolgok végtelenül egyszerűek”. Egy (jó) tudós ennél sokkal szerényebb és a világot önnél sokkal bonyolultabbnak – mondhatni csodálatosabbnak látja.

Levelében rengeteg olyan állítást tesz, amely ugyan a populáris kultúra része, de amely egyszerűen bizonyítatlan állítas, tévedés, butaság stb. Ezekből állítja össze elméletét arról, hogy hogyan is működhet a kezelése.

“Azt tudjuk, hogy minden ‘rezeg’, nem csak az élő anyag.”

“Gondolom az aura, az energia burok létét azért elfogadja. Nos, minden sejtünknek van ilyen energiafelhője.”

“Tulajdonképpen a gondolatok is hatnak a vízre. Miért? Mert a gondolat is egyfajta rezgés.”

“Mi van a homeopátiás szerben? Informáciő!”

[A DNS-ről…] “nem dupla spirálról van szó, hanem 12 párról, és a “láthatatlan” 10 pár alakítja ki a kettőt, amit vizsgálgatnak az orvosok”

Aztán jönnek a fals analógiák:

“Hogyan tudják kezelni pl. a kígyómarást? Mindenki tudja, hogy megfelelően elkészített, higított méreggel. Ami nagy mennyiségben káros, mérgező, kis mennyiségben viszont gyógyszer!”

A kígyóméreg elleni szérumban VAN kígyóméreg. Nincs annyira hígítva, hogy ne legyen benne (mint a homeopátiás szerekben). Nem is kell mindenféle rezgésekről spekulálni. A szerben levő kígyóméreg ismert (kimérhető és kimutatható) módon aktiválja az immunrendszerünket. És amikor itt az immunrendszert, védekező rendszert említem, akkor nem valami misztikus dologra gondolok, hanem többé-kevésbé ismert élettani, molekuláris folyamatokra. A dolog még egy kémcsőben is bemutatható. Ha a kígyómérget hígítjuk, akkor CSÖKKEN az immunrendszer válasza, majd további hígítással MEGSZŰNIK. Hogyan lehetne ezt párhuzamba vonni a homeopátiával? Hogyan lehet ezt a homeopátia igazolásaként előráncigálni? Éppenhogy cáfolja azt, hiszen ha homeopátiás szintre hígítjuk a kígyómérget, akkor az NEM fogja aktiválni az immunrendszert, a páciens pedig el fog hunyni. Nincs itt semmiféle rezgésnek, semmi vízmemóriának szerepe.

Mindent összevetve meg kell állapítanom, hogy álláspontunk a tekintetben, hogy mit tekintünk bizonyítéknak olyan távol áll egymástól, hogy igazi párbeszédet nem tudunk folytani. Nem látom, hogy gyógyítás közbeni tapasztalataiból hogyan tudta levonni a következtetéseit a saját, speciális homeopátiaszerű kezelésmódjának hatékonyságáról.

Ha a blogszerkesztőnk úgy látja, hogy a levelezésünket érdemes leközölni, akkor tovább lehet vitázni a blogon. Egyébként én már valószínűleg nem fogok többet ilyen részletesen reagálni.

Üdvözlettel,
Hraskó Gábor

Feladó: Kovács Lajos

Tisztelt Uram!

Úgy látom nem igazán érti – vagy akarja érteni – a dolgot.

Például Ön kétségbe vonja az aura, az energiaburok létét. Ez meglepő, hiszen bárki, ismétlem bárki megtanulhatja érzékelni kb. 10 perc gyakorlással. Nem azt mondom, hogy látni fogja (mint sokan), hanem érzékelni pl. a kezével.

Ha Ön ennyire tájékozatlan ebben a témakörben, hogy még az alapokat – életünk, létünk alapjait sem ismeri – akkor igen kevés ellenérvnek az, hogy végezzek retrospektív és egyéb felméréseket.

Az, hogy nem csak egy féle betegség esetén működik a “mechanizmus”, – amikor a “gyógyszer” minden esetben ugyanúgy készül! –  a bizonyítéka annak, hogy igen sokrétűen használható. Nem az a lényeg, hogy csak a köszvényt gyógyítja, hanem azt, hogy egy univerzális dolgot kaptunk a kezünkbe!

Nem azt mondom, hogy nem jó az eredeti homeopátia, hanem azt, hogy van jobb. A kor akkori tudásának megfelelt, ma már nem lovaskocsin közlekedünk. A fejlődés megállíthatatlan. Ma már sehol sem használják például az eredeti penicillint, hanem továbbfejlesztett változatát. Haladni kell a korral, és ez nem csak a Váncza sütőporra értendő.

Javaslom, hogy vegyen egy könyvet amiből könnyen, gyorsan megtanulhatja az aura érzékelését, és más szemmel látja majd a világot. Vagyis ne csak elvi síkon közelítse meg, illetve tagadja a dolgok létezését, hanem önkontrollal ellenőrizze állításait. Meglepődve fogja tapasztani, hogy bizony létezik az aura. Ezután ossza meg a blogon tapasztalatait, bíztasson másokat is a próbára. Persze ez nem lesz igazán jó, mert miután mindenki megtapasztalta saját maga a valóságot, drasztikusan csökkenni fog az oldal látogatottsága, mert akik eddig a tagadással voltak elfoglalva, mostantól tanulni kezdenek. Ez nem baj, hiszen a mondás szerint a jó pap is holtig tanul.

Üdvözlettel:
Egy gyógyító

Feladó: Hraskó Gábor

Kedves Kovács úr!

Ezt most hagyjuk ennyiben. Előkészítem a levélváltásunk blogra való kitételét. Ezzel megvalósul, amit eredetileg kért, hogy közöljük a hozzászólását. A blogon majd nagyobb közönség előtt lehet megvitatni a témát.

Üdvözlettel!
Hraskó Gábor

Facebook hozzászólások
X-Aknák - az igazság nem odaát van!