2009-06-25   Tudomány-áltudomány

A háziméhtől a pozitróniumig

A múlt hét a Homeopátia Nemzetközi Figyelemfelkeltő Heteként lett meghirdetve: World Homeopathy Awareness Week. Nem sok aktivitást tapasztaltam a magyar homeopaták részéről, ezért úgy gondoltam, hogy legalább én hozzájárulok az eseményhez, és felhívom a figyelmet e praktika számos kétes pontjára.

Állítólag a népesség igen nagy hányada hallott már a homeopátiáról; egy része már használt is homeopátiás szereket; de a részletesebb kérdésekből kiderül, hogy messze legnagyobb részüknek halvány lila elképzelésük sincs arról, hogy mi is valójában ez a módszer. Mondhatjuk persze azt, hogy a kalmopyrinről se tudnak sokat, de ott azért annyi talán sejlik, hogy annak van valami köze a kémiához, fizikához, biológiához – és amúgy az általános természettudományos világképhez. Nos, a homeopátia esetében ez nincs így!

Korábbi cikkemben már kifejtettem, hogy a homeopátiának se elvi működésére nincsenek ötletek, se az nincs igazolva, hogy valójában több-e, mint mágia. Mágia alatt itt most azt értem, hogy teljesen mindegy, hogy valójában mit is adnak be nekünk – a körülötte levő rituálé az, ami fontos. Jelen pillanatban ebben a tekintetben totális kettősség jellemzi az egészségügyi törvénykezést, és ezen keresztül az orvostársadalom etikai nézeteit.

Egyrészt van egy terület, amelyet konvencionális, vagy tudományos orvoslásnak nevezünk, és amely esetén elvárjuk, hogy a lehetőségekhez mérten a legpontosabban tudjuk, hogy amit a páciensnek adnak, az odabent mit csinál, és az mennyire jó, és mennyiben nem. Úgynevezett randomizált, kontrollált klinikai tesztek során kell igazolni egy készítményről, vagy kezelésről, hogy az hatékonyabb-e, mint ha csak a kezelés paródiáját adnánk elő. Nem azért kell ezt végrehajtani, mert nem örülünk a “paródia” – a hit, placebó – erejének, hanem azért, mert szeretnénk tudni, hogy a készítmény, a kezelés azért önmagában, a színház nélkül is ér-e valamit. Végülis nem az a célunk, hogy különféle mágiák versengjenek egymással, hanem hogy önmagukban is hatékony – minél kevesebb káros mellékhatással rendelkező – kezelésekre leljünk rá, és közben persze használjuk ki a kezelésbe, az orvosba vetett hit hozzáadott erejét is.

Másrészt azonban az elmúlt tizenkét évben kialakult egy olyan “alternatív” törvényi környezet, amely az úgynevezett alternatív, kiegészítő (komplementer) kezelési módoknak kiskapukat biztosít, és ennek megfelelően az orvostársadalomban is kialakult egy alternatív szemlélet és világnézet. Az eredeti törvény természetesen előírta a gyógyszerként regisztrálandó szerek esetén a kötelező hatékonysági és biztonsági tesztek elvégzését. Azonban nyolc évvel ezelőtt a kiegészítő jogszabályba külön, speciálisan a homeopátiás szerekre szabott kiegészítés került. Ezen szerek úgy is regisztrálhatók gyógyszerként, ha semmiféle ilyen bizonyító folyamaton nem mentek keresztül. És az Országos Gyógyszerészeti Intézettől származó információm szerint, minden bejegyzett homeopátiás szer ilyen egyszerűsített törzskönyvezésen ment keresztül. Hasonló “alternatív” szabályzást hoztak létre arról is, hogy milyen feltételekkel működhetnek az alternatív gyógyászok.

Mi az a különbség, amely ilyen mértékű szeparáltságot – és valljuk be, könnyítést – tesz szükségessé a tudományos és az alternatív módszerek között? Egyetlen ilyen különbség fogalmazható meg: az alternatív medicina képviselői – beleértve a homeopatákat – az esetek zömében semmit sem tudnak mondani arról, hogy vajon a színházon, mágián kívül egyáltalán van-e specifikus hatása a kezelésüknek. Mindez teljesen egyértelműen kiderül abból is, amikor egy homeopata egy “hagyományos” orvossal, vagy orvos kutatóval vitatkozik. A homeopaták kizárólag a személyes tapasztalatokra, az elégedett páciensek beszámolóira hivatkoznak. A másik oldal pedig próbálja megmutatni, hogy a homeopátia kialakulásának 200 éve óta bebizonyosodott, hogy a páciensek, orvosok egyedi beszámolóira épített ismeretek ugyan fontosak, de hihetetlenül torzítottak lehetnek, ezért végleges konklúziók levonására alkalmatlanok – nem csak a homeopátiában, hanem az orvostudomány minden területén. Ezért van szükség a klinikai tesztekre.

A homeopátia alapelvei

Folytassuk azonban tovább a Homeopátia Nemzetközi Figyelemfelkeltő Hete keretében végzett felvilágosításunkat. Ugyan sokan hallották azokat a marketing szövegeket, hogy a homeopátia “szelíd”, “holisztikus”, az “okokra és nem tünetekre” koncentráló gyógymód, viszont valójában nagyon kevesen tudják, hogy mik is az igazi alapelvek. Vegyük tehát sorba ezeket:

  1. Egy szer, amely egészséges embernél valamilyen tüneteket kivált, hasonló tünetekkel rendelkező beteg embert meggyógyít (hasonlót hasonlóval elv);
  2. A szer hatékonysága a hígítás fokával nő (hígítási elv). A legtöbb homeopátiás szer annyira hígított, hogy általában már egyetlen molekulát sem tartalmaz az adott szerből;
  3. A szer hatékonysága tovább fokozható, ha a hígítások során rázásnak vetik alá (dinamizálási elv).

A már említett korábbi cikkemben részletesen elemeztem, hogy ezek az elvek egyrészt nem igazoltak, másrészt nem igazán illeszthetők bele az egyéb fizikai, kémiai, orvosi ismereteinkbe (részben gyökeresen ellentétesek azzal). Itt most egy más nézőpontból vizsgálom meg a kérdést, ez pedig a homeopátiás szerek “kitalálásának”, “felfedezésének” problematikája.

Néhány egzotikus homeopátiás készítmény

Sokszor hivatkozom arra, hogy a homeopátia alapvetően egy dogmatikus keretrendszer, amely kétszáz évvel ezelőtti bevezetése óta gyakorlatilag semmit sem változott annak ellenére, hogy azóta hihetetlen mennyiségű ismeret halmozódott fel a tudomány minden területén: a kórokozók és szerepük felfedezése; az anatómia mérhetetlen fejlődése; az immunrendszer, idegrendszer működésének megismerése; az öröklődés, örökletes betegségek megismerése; molekuláris biológiai ismeretek stb. Azonban a tisztázatlan elvek ellenére egy dolog a homeopátiában igenis változik – ez pedig a használt homeopátiás szerek listája. Nos nem olyan téren, hogy némelyikről beigazolódott volna, hogy mégse hatékony – ilyen tesztek ugyebár nincsenek -, hanem hogy újabb és újabb szereket vezetnek be. Hogy milyen megfontolásból és milyen tünetekre? Ennek megértéséhez meg kell ismerkednünk a homeopátia proving technikájával.

A proving

A proving az a művelet, amelynek során megállapítják, hogy egy szer milyen tüneteket vált ki egészséges ember esetén. Emberek csoportjának adják a szert, majd megkérik őket, hogy a következő napokban jegyezzék le, hogy milyen tüneteket észlelnek magukon. A tünetek nem csak fizikaiak lehetnek, hanem pszichikaiak is – álmok, érzések, hangulatok stb. A részletes jegyzeteket feldolgozva alakítják ki a szer úgynevezett gyógyszerképét, amelyet aztán felvesznek egy nagy könyvbe, amelyet Materia Medica-nak neveznek. Ettől kezdve a szer használható minden olyan esetben, ahol az aktuális páciens tüneteinek összessége – az úgynevezett betegkép – megfelelő módon egybevág a szer gyógyszerképével.

Mivel a homeopátia alapelveivel kapcsolatban gyakorlatilag semmilyen valódi tudományos vizsgálat nem folyt, ezért már a proving konkrét végrehajtása is problémákat vet föl. Vajon a felfedező – Hahnemann – kétszáz éves iránymutatását kell figyelembe venni, vagy lehet új módszereket is használni? Mivel nincs igazolható elmélet, ezért aztán ez a kérdés is eldönthetetlen. 2008 áprilisában a homeopátia egyik legelismertebb európai alakja – George Vithoulkas – dörgedelmes cikket közölt a Homeopathy című lapban. A cikk apropója az volt, hogy egyre több kritikai hang szólalt meg a homeopátiával kapcsolatban – elsősorban Nagy Britanniában -, és Vithoulkas szerint ehhez hozzájárultak azok az “elhajlott” homeopaták is, akik a hahnemanni elvektől (dogmáktól) eltértek. Számomra persze Hahnemann elvei is furának (és igazolatlannak) tűnnek, de a cikkben leírt – és széles körben alkalmazott – proving technikák ténylegesen ledöbbentettek.

A homeopátia modern követői hihetetlen elveket alkalmaznak az új szerek “felfedezésére”. Teljesen szabályozatlan, hogy a szert hígított, vagy tömény formában kell adagolni; egyszer, vagy többször? Gyakran homeopata konferenciákon, workshopokon közösen szednek be szereket, majd még ott melegében csoportosan megbeszélik, hogy mit éreznek. Maga Vithoulkas is rámutat arra, hogy az ilyenkor fellépő – a közös élményből származó – pozitív visszacsatolás milyen abszurd eredményekre vezethet. Mások úgy vélik, hogy elég csak egy papírra ráírni a szer nevét, majd a vizespohár alá tenni a lapot – a szer “információja” így is átkerül a vízbe. Ismét mások szerint elég csak elképzelni a szert, és már abból is kialakítható a gyógyszerkép. Mindez nem szkeptikus fanyalgás, hanem Európa egyik legnevesebb, Helyes Életmód-díjat (Alternatív Nobel-díjnak is nevezik) kapott homeopatájának összefoglalása a homeopaták legnívósabb szaklapjában.

Számomra ez ismételten csak azt igazolja, hogy a homeopátia mágia, amelyben a tényleges tartalom lényegtelen, illetve csupán a mágia hatásának maximalizálására szolgál. A valóságtól minél elrugaszkodottabb ötletekkel jönnek elő, annál nagyobb lehet a hatás. Természetesen egy adott határ elérésekor az emberekben fel fog merülni, hogy azért itt valami probléma lehet. És hogy nehogy az a gyanú merüljön fel valakiben, hogy extrém szélsőséges példákkal hozakodom elő, ezért csak homeopata körökben elismert, jól menő homeopátiás szereket gyártó cégek készleteiből csemegézem az alábbiakban. A listát olvasva ajánlom a következőket az önök figyelmébe:

  • A homeopátiás szereket előállító cégek üzleti vállalkozások, csakúgy mint a sokak által szapult “konvencionális” gyógyszergyárak.
  • A szerek kifejlesztéséhez, feltalálásához nincs szükség 10 éves és sok millió dollárt igénylő fejlesztésekre. Elég a fent említett provingokat elvégezni.
  • A szerek gyógyszerként történő törzskönyvezéséhez nem szükséges igazolni annak hatékonyságát. A lentebb említett szerek nagy része ugyan nincs Magyarországon regisztrálva, de tudtommal a homeopaták használnak ilyeneket, és a páciensre bízzák ezek külföldről történő beszerzését.
  • A szerek gyártása nem igényel drága nyersanyagokat. A hígítás extrém nagy foka miatt egy gramm kiindulási anyag fedezi a teljes évi termelést. Ezen kívül már csak vízre, alkoholra (általában ezekben oldják), tejcukorra és gyümölcscukorra (általában erre fröcskölik, és tabletta formában hozzák forgalomba) van szükség.

Szertúra

Fussunk neki akkor a túrának! A szerek a Remedia Homöapathie Manufaktur és a Helios Homeopathy Ltd kínálatából származnak. Kezdjük az egyszerűbbekkel, és fokozatosan haladjunk a képzelet határáig, ahol a kör váratlanul majd bezárul:

  • Házi méh – bemelegítésként kezdjük ezzel a Magyarországon is törzskönyvezett szerrel. Vegyél egy rész háziméhet és öld meg egy rész 94%-os etanolban. Újabb egy rész etanol hozzáadása során darabold fel a méheket. Adj hozzá további 8 rész 62%-os etanolt, és 14 napig hagyd állni. Naponta háromszor rázogasd meg az oldatot. Két hét után kész a méhecskeoldat. Ennek kis mennyiségét százszorosra kell hígítani, majd megrázni az oldatot. Ennek kis részét megint felhígítjuk százszorosra, megrázzuk és így tovább. Tizenöt ilyen lépés után kapjuk az Apis 15CH készítményt, amelyben valószínűleg már egyetlen molekulája sincs a méhecskéknek. Ezzel az oldattal kell megfröcskölni a parányi tejcukorgolyócskákat, amely így állítólag átveszi a méhecskéből származó információt.
  • Passer domesticus – aki nem tudja: házi veréb. A proving friss, most jelent meg a Homeopathic Links című kiadványban.
  • Ökörszem
  • Kondorkeselyű
  • Aepyornis – kezdünk bemelegedni! Ez az elefántmadár (kihalt a XVII. században) megkövült tojásából (fosszília) készült
  • Házilégy
  • Tarentula – az egész mérges pókból készült szer. Örökmozgó, agresszív, szexuálisan koraérett kisgyerekeknek ajánlott. Magyarországon is törzskönyvezett.
  • Koala
  • Tyrannosaurus rex – 6.4 Euróért már hozzájutunk 1 gramm tejcukorgolyócskához, amelyet 10200-szorosra hígított tirex fosszíliával fröcsköltek meg (C200).
  • Maiasaura lapidea – növényevő dinó csontból
  • Kolera – a kolera kórokozó bacilusából
  • AIDS – az AIDS-et okozó HIV vírusból

Váltsunk az élettelen világra!

  • Oxygenium – tiszta oxigén egy palack vízbe pumpálva és majdnem fagyáspontig hűtve. No persze aztán ebből egy rész vizes alkoholban felhígítva, rázva, felhígítva, rázva stb.
  • Ozonum – hasonlóan, csak ózonból.
  • Uranium metallicum – azaz fém urán. Ha valamit nem lehet feloldani vízben, vagy alkoholban, akkor porrá törik, dörzsölik tejcukorral, kicsit kivesznek a porból, még tesznek hozzá tejcukrot, dörzsölik, aztán vagy krémesítik, vagy végül feloldják – a mit is? Megmondom: tejcukrot.
  • Tórium – ez is jó, biztonságos, természetes anyag. Gondolom a proving nem Hahnemann szerint történt hígítatlanul.
  • Csokoládé – A molekulánkénti ár elég sokra jön ki egy tábla Boci csokihoz képest. Olyan gyerekek számára ajánlott, akik zárkózottak, szüleiktől, a világtól elszigetelve érzik magukat; akik mereven ragaszkodnak kitömött állatkáikhoz, és nem akarnak felnőni.
  • Pele – a hawaii Kilauea vulkán hamujából.
  • Viagra – Hogy is van? Szóval egészséges emberen merevedést okoz, akkor tehát nagy hígításban merevedést old. Mindezt csak gondolom; nincs konkrét infom, hogy mikor kell használni.
  • Eurocent – nos, most akkor lehet számolni! Egy gramm tejcukorgolyócska, amely meg lett fröcskölve egy eurocent 10200-szorosra hígított oldatával, az 6.4 Euróba kerül. Láthatóan akármi, ami C200 kiszerelésű, az ennyibe kerül. No nem is csoda, “hatóanyag” mindegyikben zéró mennyiségben van.
  • Charta alba – Tíz féle fehér papírszeletből.

És akkor csapjunk a lecsóba!

  • Vákuum – megnézném, amikor a kiindulási oldatot összekeverik a vákuummal! 43 dollárért enyém lehetne Nuala Eising: The Proving of Vacuum című 115 oldalas papírkötésű dolgozata e szer provingjáról.
  • Berlin Wall – A Berlini Fal maradványából készült szer lelkes híve Kees Dam, aki leírja, hogy amikor egy alkalommal kollégáinak beszélt e szerrel kapcsolatos tapasztalatairól, akkor az addigi oldott, vidám hangulat komorra fordult. Komolyan felveti, hogy esetleg ez is a szer proving hatása lehet – azaz elég csak beszélni róla, máris kiváltja a hatást.
  • Luna – azaz holdfény. Az eredetileg holdfénnyel megvilágított törzsoldatot kell rázásokkal együtt hígítani szükség esetén akár 200 lépésben.
  • Sol – Másnéven Sol Britannica, azaz brit napfény. Tejcukrot napsugárzásnak kell kitenni, és addig kevergetni üvegpálcával, amíg a telítettséget el nem éri. Ezután jöhet a hígítás. Ühüm…
  • Summer solstice – Gondolom mint Sol, csak a nyári napfordulókor készült.
  • Venus Stella Errans – A proving szerint a Vénusz bolygó koncentrált fényéből készült.
  • Venus in Transit – Ha az előbbi szer nem elég specifikus, akkor ajánlhatjuk a szert, amelybe a Vénusz fényét akkor koncentrálták, amikor az épp a Napkorong előtt haladt át.
  • Magnetis polus australis – laktóz, vagy víz, amelyet mágnes déli pólusának hatása alá helyeztek. Hasonlóan készül a “Magnetis polus arcticus” (mágneses északi pólus) “Magnetis poli ambo” (mágnes, mindkét pólussal). Ez még eredeti hahnemanni szer.
  • Electricitas – Elektromos árammal telített laktózból továbbhígított szer – akármit is jelentsen ez.
  • Microwave
  • Mobile Phone – Egy rész laktóz port 5 percen keresztül a Cellnet szolgáltatóhoz kapcsolódó Ericsson GH337 telefon sugárzásának tettek ki. Egy másik rész laktózt 2 óra 16 percig az Orange szolgáltatóhoz kapcsolódó Nokia 5.1 készülék sugárzásának tettek ki. A két port ezután összekeverték, majd Hahnemann Organon című alapművének 6. kiadása 270. paragrafusának lábjegyzete szerint leírt módon 3C készítményt állítottak elő belőle. Ezután feloldották és harmincszor ismételten száz-százszorosra hígították rázogatás közben (10030-szoros hígítás, azaz C30). Nem hülyéskedek, itt írják.
  • Positronium – Ez valódi high-tech! A positronium egy egzotikus, elektronból és pozitronból álló, a másodperc töredéke alatt elbomló képződmény. A proving leírása szerint a positronium nyalábbal 24 órán keresztül besugárzott kiindulási oldatot hígították szokás szerint 30C potenciára. Gondolom mindenkinek nyilvánvaló, hogy amikor a hígítást elkezdték, már egyetlen pozitrónium sem volt az oldatban. Mindenesetre láthatóan elkápráztatta a provingot végzőt, hogy “antianyaggal” dolgozik. No persze, a pozitron az elektron antianyaga.

És most ürítsük fenékig a keserűség poharát, amit azért a biztonság kedvéért az Avogadro számon túl hígítunk!

  • Aqua destillata – Azaz desztillált víz. Tehát vegyünk egy kémcsőnyi desztillált vizet. Ennek századrészét öntsük új kémcsőbe, és töltsük fel desztillált vízzel, majd rázzuk össze. Ezt mondjuk 200-szor elvégezve kapjuk a desztillált víz desztillált vízzel hígított oldatát. Remélhetőleg a közbenső rázások hatására a desztillált víz megőrizte az eredeti desztillált víz memóriáját! Meglepő módon a homeopátia felfedezése után 200 évet kellett várni, mire Monica Kittler végre 2001-ben elvégezte a desztillált víz homeopátiás provingját.
  • Aqua nova – azaz friss víz. Aktív anyagként ez esetben nem meglévő desztillált vizet használtak, hanem maguk állították elő frissen a vizet. Na miből? Hát vízből, amit elektrolízissel hidrogénre és oxigénre bontottak, majd szikrával meggyújtva azt vízzé égették el.

Szimpatikus mágia

Érdemes felidézni, hogy mit mond Misha Norland, az Aqua nova homeopátiás szer “felfedezője” arról, hogy miért is volt fontos a víz provingja:

“Tudva, hogy a víz a földi létezés alapja, várható volt, hogy a víz provingjával valami fundamentálisat tanulhatunk az életről magáról.“

És mivel a homeopátia szerint a víz mindenféle emléket szállít magával – memóriája van -, ezért célszerű volt elgondolkozni azon, hogy vajon meg lehet-e vizet magát, a nyomoktól, emlékektől mentes vizet vizsgálni. Ezért kellett elemeiből előállítani azt a proving során.

A homeopátiás szereket gyártó gyógyszergyárak és patikák szerek ezreit állítják elő az ilyen és hasonló provingok alapján. Az általam idézett dokumentumokat olvasva egy teljesen új világ nyílik meg az ember előtt. De valahogy ez a világ ismerős valahonnan. A középkor, az alkímia nyelvezetét és gondolkodásmódját tükrözik ezek a szövegek. Így készülhet különböző szer a Berlini Falból és egy közönséges, de ugyanolyan anyagból készült másik falból. Nem a fal anyaga számít – a fizika, kémia -, hanem a fal célja! Hasonlóképpen a madarakból származó szerek provingja során állítólag repülési élmények fordulnak elő, használatuk pedig akkor indokolt, ha a páciens “nehéznek”, lassúnak, mozgásában korlátozottnak érzi magát:

“A legfontosabb dolog, hogy a repülés szabadságot ad a madárnak, és ez az, amire a madárból készült (homeopátiás) szert kapó páciensnek szüksége van.”

A különböző madárfajokhoz tartozó gyógyszerképek – és ennek megfelelően az úgynevezett betegképek (azaz a páciensek kikérdezése során kialakult kép) – a provingot végzők szerint összhangban vannak az adott madárfaj tulajdonságaival. A provingot gyakorlatilag nem is kell elvégezni, hiszen a szer forrásának tulajdonságából következik annak hatása.

Már a provinghoz használandó anyag kiválasztásakor rendkívüli szerepet kap a forrás funkciója, az emberhez való viszonya, a történelem során hozzátapadt hiedelmek, történetek. A vándorsólyom provingját ismertető dokumentum is részletesen tárgyalja a ragadozómadár tulajdonságait, történelmi szerepét, a hozzá kapcsolódó költeményeket, érzelmeket. Az esetek nagy részében a proving alanyai maguk a kísérletet végzők – általában homeopátiai tanulmányaikat végző diákok, zömükben nők, – akik gyakran tudják, hogy milyen anyagot tesztelnek. A kiértékelés során is tudat alatt, de gyakran tudatosan keresik a “tüneti” egyezéseket a szer forrásának jellemzőivel.

Ez tiszta szimpatikus (hasonló) mágikus gondolkodás, amire Vithoulkas professzor is utalt kritikus írásában. Mindez láthatóan a homeopátiának nem csak az amúgyis spirituális indiai vonulatában (Sankaran féle iskola) van meg, hanem mindinkább erősödően egyes európai vonulatokban (pld. Scholten féle iskola) is. A homeopátia – mivel képtelen igazolni hatékonyságát, ezért egyre inkább elfordul a racionális világképtől, és gyakorlatilag egy spirituális technikává válik.

Ajánlott források:

X-Aknák - az igazság nem odaát van!