Az eltűnő Pszí nyomában

“Jó napot kívánok, ez itt a Parapszichológiai Nyomozóiroda üzenetrögzítője. Tudjuk, hogy Ön kicsoda és mit akar, ezért kérjük, a sípszó után tegye le a telefont! Köszönjük hívását!”

Jó pár évvel ezelőtt fizikus apámmal együtt meghívást kaptam a Szintézis Szabadegyetem egyik előadására. A parapszichológiával, ezotériával foglalkozó iskola előadója tele volt hallgatókkal – nem véletlenül éreztük úgy magunkat, mintha farkascsorda elé vetettek volna minket. Toleránsan, de határozottan képviseltük a szkeptikus álláspontot. Kifele menet elcsíptem a hallgatók egymondatos véleményét: “Nagyon kedves emberek, de egyértelmű, hogy az egészből semmit sem értenek!”

Nos, az biztos, hogy nem igazán értettük meg egymást. Pedig mi igyekeztünk a lehető legegyszerűbben érvelni. A pódiumon mellettünk ült egy igazi jósnő, aki saját állítása szerint száz százalékos biztonsággal látja a jövőt. A hallgatóság és az iskola tanárai nem fejezték ki kételyüket az állítással kapcsolatban. Egy ilyen képességet elég egyszerűen lehetne tesztelni, de erre persze ott nem volt lehetőség. Inkább megpróbáltuk a közönség bevonásával felvázolni egy olyan világ képét, ahol – ha nem is száz százalékos pontossággal, de azért elég megbízhatóan működne a jósnő képessége. Felvetettük, hogy az olyan játékok, mint a lottó vagy a lóversenyfogadás, egyáltalán nem működnének; de egész máshogy állna fel a tűzoltóság és a rendőrség is, hiszen a tűzeseteket és a bűntényeket előre lehetne látni. Még ha zavaró tényezők (ellenboszorkányok?) is állnának fenn, akkor is beépülne ez a képesség a mindennapi gyakorlatba. Ez pedig nem történt meg. Ez mindenképpen kell, hogy jelentsen valamit!

A rejtélyes pszí létezésében hívők is gyakran állítják, hogy sok közöttük a kókler – nem egyszer magukon kívül mindenki másról ezt állítják. Mások mindenféle ellenőrzési joggal rendelkező boszorkányszövetségeket, tanácsokat állítanának fel, amely tanúsítványt állíthatna ki arról, hogy valaki igazi pszí képességekkel rendelkezik-e, vagy sem. Mindez azt tételezi fel, hogy ez a kérdés ténylegesen eldönthető, azaz valamiféle vizsga, teszt megtervezhető és lefolytatható. Mindezidáig azonban az ilyen szervezkedések sorra csődöt mondtak. Gyanítom, hogy a tesztek előkészítése során – már ha egyáltalán valaha eljutottak idáig – kiderült, hogy a vizsgálóbizottság is elbukna a vizsgán, így hát maradt minden a régiben.

A pszí jelenségek kutatása

Azonban létezik egy hívő kisebbség, amely eldöntötte, hogy utánajár a dolgoknak, mégpedig tudományos módszerekkel. Kísérleteket végeztek és rendre azt tapasztalták, hogy kontrollált körülmények között a pszí eltűnik. No persze nem arra kell gondolni, hogy a kontrollált körülmények valamiféle negatív hatással oltanák ki a telepatikus, jövőbelátó képességeket, csupán arra, hogy ha megpróbáljuk magunkat megóvni az önbecsapástól (a nem bevált jóslatok elfelejtése, az eredménynek az elváráshoz való igazítása stb.), akkor eltűnik a hatás. A vizsgálatok korrektek voltak és már csak le kellett volna vonni a – negatív – következtetést; miszerint a pszí hatás csak önáltatás, a valóságban nem létezik.

A kutatók más magyarázatot választottak. Szerintük nem a pszí létezésével van probléma, hanem csupán annak erősségével. Ha e rejtélyes képességek nem olyan biztosan működnek, mint azt a mellettem ülő jósnő állította, hanem csak valami bizonytalan, homályos megérzés formájában – mint ahogy azt egyébként sokan ténylegesen képzelik -, akkor nem várható el mindig, hogy a tesztek pozitívak legyenek, illetve a képesség sokkal inkább érzékeny lehet a zavaró tényezőkre.

Vegyük észre, hogy ha nem is mondtak le a kutatók a pszíről, azt mindenesetre belátták, hogy a jósnő által feltételezett képesség nem létezik. Sajnos ezt a konklúziót rendre elfelejtik kommunikálni a közvélemény fele – mondjuk szakszerű cikkek, vagy legalább bulvárhírek formájában. Talán úgy gondolják, hogy ezzel az övéiket árulnák el.

A kutatások tehát tovább folytak. Az eredmények azonban még mindig negatívak voltak, a pszí hatás még gyengébbnek, illékonyabbnak bizonyult – legalábbis annak kellett feltételezni, hiszen nem találták. Jelenleg ott tartunk, hogy bonyolult statisztikai módszerekkel próbálnak a véletlentől valamennyire is eltérő eredményeket kimutatni. Mindez hihetetlenül messze van attól az elképzeléstől, ami a mai napig a pszí képességről a publikum fejében él. Ha a pszí tényleg olyan tünékeny, halovány volna, mint amennyire a kutatók ma gondolják – bár bizonyítani még azt sem sikerült -, akkor az ugyan kétségkívül rendkívül érdekes lenne tudományos szempontból, de semmiképpen sem magyarázná azokat a rejtélyesnek tűnő jelenségeket, amelyekre általában az emberek hivatkoznak. És még mindig nem merik kimondani, hogy a pszí nem létezik, a jelenségeket ismert tényezők okozzák, vagy csupán a véletlen.

A pszí jelenségek rendszerezése

Visszatérünk még a pszí kutatására, de először próbáljuk meg valami rendszerbe foglalni mindazokat a jelenségeket, amelyeket a paranormális, pszí jelzőkkel illetnek!

Ezek a jelenségek alapvetően két csoportba sorolhatók. Egyikük az “érzékszerveken túli érzékelés” (Extra sensory perception = ESP), a másikuk a pszichokinézis (PK), azaz tárgyak mozgatása, alakítása a pszí segítségével, azaz pszichikus hatással. Az egyik tehát valamiféle magyarázhatatlan érzékelés, a másik pedig magyarázhatatlan ráhatás.

Az ESP három érdekes képességet foglal magába: telepátia, clairvoyance és prekogníció; a PK pedig kettőt: a mikro– és a makropszichokinézist (mikro-PK és makro-PK).

Kezdjük e két utóbbival, mert ezek egyszerűbbek – legalábbis a kategorizálás szintjén. Makro-PK az, amit állítása szerint Uri Geller csinál: pszichikus képessége segítségével (azaz állítólag nem trükkös fizikai ráhatással) meghajlítja a kanalat, eltéríti az iránytűt stb., de ilyen lenne egy dobókockával való dobás eredményének befolyásolása is. A mikro-PK már inkább a pszí kutatók találmánya, miután a makro-PK-t kísérleti körülmények között nem tudták reprodukálni. A mikro-PK jelentheti például  egy rádioaktív anyag bomlásának (atombomlás) befolyásolását.

Az ESP nem ilyen egyszerű! Lássuk a telepátiát! Ebben az esetben egy személy, az adó észlel valami eseményt, és az erre vonatkozó információt nem szokványos módszerekkel továbbítja a vevő fele, aki ezt nem az ismert érzékszerveivel észleli – éppen ezért lenne érzékszerveken túli érzékelés ez.

Clairvoyance (néha ezt fordítják tisztánlátásnak) esetén nincs adó. A vevő távolról, adó személy nélkül érzékeli az adott eseményt. Ez a jelenség lenne az, amikor a médium egy szobában ülve megtalál elveszett tárgyakat, személyeket.

A prekogníció gyakorlatilag jövőbelátást jelent. Azaz ez megfelel a clairvoyance-nak – nincs adó -, de az esemény még nem következett be. A jóslás a prekogníción alapul, ha létezik.

Kísérletek

Ahogy már említettem, létezik a parapszichológiának egy tudományos igényű megközelítése. Azért nem nevezem igazából tudományosnak, mivel egyrészt semmi elképzelésük nincs a kutatóknak arról, hogy hogyan is működhetnek a pszí jelenségek, másrészt azért sem, mert a rengeteg negatív eredmény ellenére mégsem vonják le a következtetést – miszerint a pszí jelenség nem létezik.

A kísérletek a negatív eredmények miatt két extrém irányban haladtak tovább. Az egyik irányvonal szerint abszolút nyugalmat, ingermentességet kell a vevőnek biztosítani ahhoz, hogy a pszí hatás kimutatható legyen. Ezen alapulnak az úgynevezett ganzfeld kísérletek. A vevő személyt egy hangszigetelt szobába kísérik, kényelmesen lefektetik. Fejhallgatón fehér zajt (gyakorlatilag információtartalom nélküli sistergés) közvetítenek az alanynak, szemére pedig félbevágott pingponglabdát helyeznek, amely egyenletes megvilágítást biztosít az egész retinán (ganzfeld = teljes tér). A személlyel ezek után valamelyik ESP jelenséget tesztelik. Ha van adó személy, akkor az telepátia, ha nincs adó, akkor clairvoyance, vagy prekogníció a szerint, hogy az esemény jelen, vagy jövő idejű.

Tegyük fel (egyszerűsített példa), hogy van egy számítógépes képadatbázisunk. A képek négyes csoportokba vannak gyűjtve. A program véletlenszerűen kiválaszt egy képnégyest (1), majd abból ugyancsak véletlenül egy képet és megjeleníti az adó számítógépének képernyőjén (2). Az adó koncentrál a képre és megpróbálja azt a vevőnek továbbítani, aki egy másik szobában ül nyugodt körülmények közt és a vételre koncentrál (3). Azt tudja, hogy melyik képnégyesről van szó, és neki ebből meg kell határoznia azt a képet, amelyiket felé az adó továbbítani igyekszik (4).  A kísérletet többször meg lehet ismételni lehetőleg újabb képnégyesekkel.  Ha a vevő nem tudja venni az adást (esetleg azért, mert nem létezik pszí hatás), akkor választása a véletlenen fog alapulni, tehát az esetek negyedében várunk találatot. Ha ennél statisztikailag többet talál el, akkor gyaníthatjuk, hogy van valamiféle ESP.

Clairvoyance esetén a számítógép ugyanúgy választ egy képnégyest (1), majd abból egy képet, amely megjelenik a képernyőn (2), de most a szoba üres – nincs adó személy. A vevő magára a gépre koncentrál (3), illetve megpróbálja megérezni a gép választását, és megjelöl egy képet (4). Megintcsak 25%-nál jobb eredményt várunk, ha létezik ESP.

Prekogníció esetén a számítógépes program szintén kiválaszt egy képnégyest (1), de egyelőre abból nem választ ki képet. A vevő megpróbálja előre kitalálni a gép választását (2) és megjelöl egy képet (3). A gép ezek után választ véletlenszerűen (4). A kiértékelés az előzőeknek felel meg.

Az eredmények egyáltalán nem meggyőzőek. Előfordulnak statisztikailag pozitív tesztek, néha még elég meggyőző eredménnyel is. Azonban a kritikusok rámutatnak a kísérletek komoly hibáira. Ha egy-egy labor kísérleteit mind összeraknánk, akkor az eredmények negatívak lennének. Azonban a kutatók a negatív eredményeket általában újabb és újabb – ugyancsak bizonyítandó – hipotézisekkel kizárják a statisztikából. Például azt mondják, hogy a kísérleti személy fáradt volt, vagy hogy a körülmények nem voltak megfelelőek. Egyéb kétes statisztikai praktikák is előfordulnak – ezekről egy későbbi cikkben fogok írni.

A legnagyobb gond az, hogy a kísérleteket más intézményekben nem lehetett megbízhatóan megismételni. Ritkán sikerül, de leggyakrabban nem. Ez statisztikailag teljesen egyértelműen a hibás pozitív eredménynek felel meg.

A másik irányvonal arra hajtott rá, hogy nagyon sok, akár tíz- vagy százezres nagyságrendű kísérletet lehessen elvégezni. Ehhez egyszerűsítették a körülményeket. Egy lehetséges felállítás a következő: Felgyullad egy fehér lámpa. Pár másodperccel ezután egy véletlenen alapuló fizikai folyamat (mondjuk atombomlás) hatására a zöld és a piros lámpák közül az egyik felkapcsolódik. A kísérleti személynek közvetlenül a fehér lámpa felgyulladása után meg kell nyomnia a piros vagy a zöld lámpa alatti gombot – azaz meg kell tippelnie a fizikai folyamat eredményét. A véletlen találat esélye 50%, tehát ennél statisztikailag jobb eredmény esetén gyanakodhatunk az ESP létére.

Ezzel a módszerrel nagyon nagy mintákat lehet előállítani, és bizonyos esetekben ténylegesen sikerült az 50%-tól kissé, de statisztikusan értékelhetően eltérő eredményt produkálni. Azonban itt is probléma van a negatív eredmények fiókba kerülésével, illetve a kísérletek független intézetben való megismételhetőségével.

Komoly elvi probléma az is, hogy e legutóbbi felállításban igazából azt sem tudjuk, hogy melyik pszí képességet vizsgáljuk. Lehet ugyanis az, hogy a kísérleti személy előre megérzi, hogy a véletlenszámgenerátor mit fog választani (prekogníció), de az is lehet, hogy ő maga befolyásolja a véletlenszámgenerátort, az atombomlást (mikro-PK).

A problémák fő oka

Maguk a parapszichológiában hívő kutatók is elismerik, hogy nincs elképzelés a feltételezett pszí hatásmechanizmusáról. Ha maga a pszi effektus teljesen egyértelműen kimutatható lenne, akkor ez a hiány ugyan bosszantó lenne, de nem kérdőjelezné meg magának a jelenségnek a létét.

Azonban a jelen helyzetben ez komoly probléma. Ugyanis a kísérleteket nem lehet tökéletesíteni anélkül, hogy lenne elképzelésünk arról, hogy hogyan is működik a pszí. Nem tudjuk, hogy milyen típusú emberek lennének a jó alanyok; nem tudjuk, hogy a kísérleti körülményeket hogy válasszuk; nem tudjuk, hogy az átviendő információ milyen legyen, hogy a hatást erősíteni tudják.

A kutatók még mindig nem vonják le a negatív következtetést. Az elmúlt évtizedben még bonyolultabb kísérleteket állítottak fel. Állításuk szerint a pszí hatások nem tudatosak, a vett adat nem tudatosul (esetleg csak ritkán, vagy rossz hatásfokkal), ezért nem tud a kísérleti személy tudatosan jól választani. Ezért a legújabb tesztekben a vevőnek nem is kell választania, hanem különböző vegetatív (nem tudatos) szervezeti reakciókat próbálnak rajta a kísérlet során mérni. Az egyik fentebbi kísérlethez hasonlóan egy piros, vagy egy zöld lámpa gyulladhat ki egy véletlengenerátor választása alapján. A választás előtt itt is kigyullad egy fehér lámpa, de a kísérleti személynek nem kell semmit sem csinálnia. Azonban a piros lámpa kigyulladása esetén egy fájdalmas áramütést is fog kapni. Azt várjuk, hogy a fehér lámpa kigyuladása után mindenfajta vegetatív reakciókat fogunk tapasztalni (bőrellenállás változás stb.). Ha működik a prekogníció (jövőbelátás, megérzés), akkor ez a válasz inkább akkor fog megjelenni, vagy akkor lesz erősebb, ha majd a piros lámpát (és az áramütést) választja a véletlenszámgenerátor. Másképpen az is lehetséges, hogy a kísérleti személy akár tudatalatt befolyásolni próbálja a véletlenszámgenerátor alapjául szolgáló fizikai folyamatot – ez esetben mikro-PK-ról beszélhetnénk.

Nem tudok megbízható eredményekről ebben az esetben sem.

Mivel magyarázhatók akkor a parapszichológiai élmények?

Sok embernek vannak olyan élményei, amelyeket valamiféle fizikai világon kívüli érzékeléssel, vagy hatással – a pszível – magyaráznak. Mi lehet ezekre a magyarázat?

Általában nagyon nehéz az anekdotikus esetekre pontos magyarázatot adni. Fontos azonban az, hogy ha nem is tudjuk valamire megadni a pontos magyarázatot, az még nem jelent bizonyítékot a pszí létére. Sok esetre kielégítő magyarázatot ad a véletlen egybeesés. Az ilyen típusú eseményekkel nehéz számításokat végezni, de gondosabb elemzések arra mutatnak, hogy a véletlen nem rossz magyarázat! Legalábbis nem valószínűtlenebb, mint egy olyan feltételezett hatás (pszí), amelyre se mechanizmust nem tudunk, se nem tudjuk kontrollált körülmények közt meggyőzően előidézni.

Vannak mindenesetre fontos esetek, amikor elég megbízható “fizikai” magyarázatot tudunk adni. Egy ilyen történetet mesélt el James Randi, amelyet a pszí egyik prominens kutatójától, Charles Tarttól (jobboldali kép), a Kaliforniai Egyetem pszichológusától hallott egy előadáson.

A történet Tart idősebb titkárnőjével esett meg még 1944. július 17-én a háború lázában élő USA-ban, Kaliforniában. A hölgy otthon aludt a Port Chicago-tól 28 mérföldre lévő házában Berkeleyben, amikor valami borzalmas előérzetre riadt fel. Felugrott és az ablakhoz szaladt, de nem látott semmit. Éppen visszafordult, amikor megremegtek az ablakok. Másnap hallotta, hogy a kikötőben felrobbant egy lőszereket rakodó hajó. 320 katona és civil halt meg és több, mint négyszázan megsebesültek. “Megéreztem azt a pillanatot, amikor azokat a szerencsétleneket elsöpörte a hatalmas robbanás.” – emlékezett vissza az eseményekre a hölgy.

A történet azért fontos, mert ez is hozzájárult, hogy Tart “pszí-hívő” és kutató lett, valamint a történetet maga is a pszí jelenségek egyik legmeggyőzőbb és legmegrázóbb példájának tartotta. Azonban, mint James Randi és mások is rámutattak, az eseményre más – egyszerűbb – magyarázat is van a pszín kívül.

A lehetséges fizikai magyarázatot a fentebbi rajz mutatja. A talajban a rezgéshullámok gyorsabban terjednek, mint a levegőben. A 28 mérföldes távolsággal számolva ez az eltérés 8 másodpercnek adódik. Azaz a robbanás rezgéshulláma megrázta a hölgy ágyát, majd nyolc másodperc múlva a hanghullámok megremegtették az ablaküvegeket.

Randi elmesélte, hogy ismertette ezt az elképzelést Tart-tal. Ezek után állítólag Tart többet nem hivatkozott erre a történetet, de hite nem rendült meg a pszíben. Talán ehhez az is hozzájárult, hogy 1997-ben egy las vegasi milliomostól, Robert Bigelow-tól 3.7 millió dollárt kapott egy parapszichológiai program beindítására a Nevadai Egyetemen (a program 2002 elején csendesen kimúlt).

Összefoglalás

A parapszichológiai, a pszí jelenségek sok ember fantáziáját megmozgatják. Talán ez az egyik olyan ezoterikus jelenség, amelyben a legtöbben hisznek. Sok tudományos végzettségű ember is meg van róla győződve, hogy legalábbis bizonyos pszí jelenségek léteznek, sőt bizonyítottak is. Mint bemutattuk, ténylegesen folytak és folynak is tudományos igényű kísérletek e témában.

Azonban az elmúlt jó pár évtizedben a legkevésbé sem sikerült közelebb kerülni az állítólagos jelenség megértéséhez. Szórványosan előfordulnak pozitív kísérletek, de ezeket rendre nem lehet reprodukálni; a nagyobb elemszámú, gondosabb kísérletek negatív eredménnyel zárultak. A kísérletek eredményei nem utalnak arra, hogy mely paraméterek változtatásával lehetne jobb eredményt elérni. A kísérletek nem mutatnak eltérést prekogníció vagy pszichokinézis esetén; nem mutatnak semmi, a távolsággal vagy árnyékoló anyagokkal kapcsolatos összefüggést. Tudjuk, hogy ha elegendő számú kísérletet végzünk, akkor törvényszerűen lesznek nagyon szórványosan és előrejelezhetetlenül “pozitív” eredmények, de ezek ebben a formában nem a pszí meglétét igazolják, hanem csupán a nagy számok törvényét (a véletlen játékát). A pszí tudományos kutatásának eddigi összesített története teljesen konzisztens azzal a hipotézissel, hogy nincs pszí jelenség, az eddigi eredmények mintázatát a véletlen formálja.

Az anekdotikus események vizsgálata gyakorlatilag lehetetlen. A történetek az időben változnak; az emberi emlékezet, a megfigyelőképesség korlátai elmossák a lényegi részleteket. Több kísérlet kimutatta azt is, hogy a valószínűségek laikus becslésében nagyon rosszak vagyunk. Hajlamosak vagyunk hihetetlennek elfogadni olyan véletlen egybeeséseket, amelyek valódi valószínűsége sokszor nem is kicsi. Mindezek mellett az ilyen élmények szubjektív hatása gyakran igen nagy és ez is lehetetlenné teszi az objektív mérlegelést.

A tudományos igényű parapszichológia és a laikus pszí elképzelés között óriási szakadék tátong. Miközben a publikum nagy része kételkedés nélkül elfogadja a jósnő azon állítását, miszerint 100%-os pontossággal képes előrejelezni a jövőt, a parapszichológia hívő (!) kutatói kísérletek százait, ezreit végzik el, hogy legalább valami minimális hatást képesek legyenek kimutatni.

A nagyközönség körében rendíthetetlen a parapszichológiai képességek létébe vetett hit. E közben a kutatók kezéből mindinkább kicsúszik az utolsó bizonyítási lehetőség is. A pszí eltűnik…


Megjegyzések, olvasnivalók

Ezt az összefoglalót nagyon sokféle írott forrás (cikkek, könyvek, internetes információk) valamint a terület hazai szakértőivel folytatott beszélgetések alapján írtam. Nem tartottam célszerűnek a cikket beszúrt referenciákkal, linkekkel bonyolítani. Itt azonban röviden megadok néhány hasznos információt, ami alapján az érdeklődők tovább olvashatnak.

A parapszichológiai kutatások talán legfontosabb szervezete a Parapsychological Association (PA), amelyet 1957-ben alapítottak és ma körülbelül 300 tagja van. A PA az American Association for the Advancement of Science (Szervezet a Tudomány Haladásáért) nevű igen komoly társaság tagja 1969 óta. Az AAAS adja ki a neves Science című lapot. Sietve hozzátenném, hogy a PA felvételét az AAAS-be igen sokan kritizálták és a döntéshozó testület is megemlítette, hogy szerintük a PA igencsak vitatható elméletekkel operál – de legalább a módszereik tudományosnak tekinthetők. Ez utóbbi kritérium nem feltétlen áll már fenn ma; legalábbis nem sok PA tagra, társintézményre.

1979-től tíz éven keresztül működött Princetonban (NY, USA) a Psychophysical Research Laboratories, amelyet Charles Honorton (1946-1992) neves amerikai parapszichológus és James S. McDonnell, a McDonnell-Douglas cég vezetője alapítottak. Az intézetben számos ahhoz hasonló kísérletet végeztek, amelyet a cikkben említettem. Itt dolgozott a nyolcvanas évek második felében egy ideig Vassy Zoltán magyar fizikus is, aki mindmáig végez itthon is parapszichológiai kísérleteket – nem igazán meggyőző eredményekkel. Vassy kifejezetten érdekfeszítő, olvasmányos – interneten is megtekinthető – könyvet írt “Utazás Paramerikában” címmel tapasztalatairól.

A parapszichológiai kutatások igazi elindítója J. B. Rhine (1895–1980) volt. Egyebek között a Duke Egyetemen működő parapszichológiai laboratóriumot, valamint a Journal of Parapsychology című lapot is alapította. Rhine kezdte el használni parapszichológiai kutatásokhoz a Karl Zener pszichológusról elnevezett öt különféle lapból álló kártyákat. Itt a clairvoyance, vagy telepátia kísérletek során a véletlen találat esélye 20%. Rhine laborjában ennél lényegesen magasabb értékeket mértek. Később kiderült, hogy az asszisztensek közül többen csaltak. Az ügyet sosem tisztázták kielégítően, és Rhine eredményeit azóta sem sikerült megbízhatóan reprodukálni.

A Magyar Para-Kutatási Tudományos Társaság 1989-ben alakult. Vezetői közt volt Egyely György is egy időben. A társaság ma már nem működik. 1996-ban alakult a Szintézis Szabadegyetem, amelynek stábja részben átfed a társasággal. Az egyetem idén ősszel indítja el speciális Pszí modulját.

A 70-es években alakult meg a paranormális állítások kritikus (szkeptikus) elemzésére szakosodott Committee for the Scientific Investigation of Claims of the Paranormal (CSICOP) társaság, amely 2006-ban nevét Committee for Skeptical Inquiry-re változtatta. A CSI adja ki a Skeptical Inquirer című lapot.

Az amerikai James Randi bűvész és neves szkeptikus 1 millió dollár értékű kihivást tett bármilyen olyan személy részére, aki ellenőrzött körülmények között képes paranormális jelenséget produkálni. Randi hetente frissülő Swift nevű elektonikus újságjában rendszeresen ír az állítólagos paranormális képességgel rendelkező személyekkel kapcsolatos vitákról, kísérletekről.

Robert T. Caroll hosszú évek óta szerkeszti a Szkeptikus Szótárat. Ennek több bejegyzése is foglalkozik a parapszichológia által használt fogalmakkal, kifejezésekkel. A szótár magyar fordítása sajnos elég lassan halad.

Facebook hozzászólások
Left Menu Icon
X-Aknák - az igazság nem odaát van!