Tudomány és naturalizmus

Beszélgetéseink során gyakran derül ki, hogy vitapartnereink a tudományt valamiféle ateista hitnek tekintik. Csak az végezhet tudományos kutatást, aki ateista? Vagy a tudomány automatikusan elvezet az ateizmushoz? Szerintem egyik feltevés sem igaz.

A tudomány a világ megismerésének egy olyan módszertana, amely az elméletalkotáson, kísérletezésen, az elmélet és a fizikai tapasztalás állandó (!) összevetésén alapul. Egyik eleme a szkepticizmus, amely azt jelenti, hogy kételkednünk kell még saját elgondolásainkban, eredményeinkben is először, hogy könnyebben ki tudjuk szűrni az önmegtévesztésből, tévedésből, kísérleti hibából, félreértelmezésből származó elméleteket. Minél meglepőbb, az addigi elméletekkel minél inkább szembenálló kijelentést teszünk vagy hallunk, annál inkább legyünk szkeptikusak! Az elméletek, feltételezések számát lehetőleg folyamatosan csökkentsük, tehát ne egyre több, hanem lehetőleg egyre kevesebb alapfeltételezéssel próbáljuk magyarázni a világot! A tudományt kívülről szemlélő ember számára ez esetleg konzervatív, protekcionista logikának tűnhet - mindenesetre ez biztosítja, hogy a tudomány egységes legyen, azaz ne szakadjon egymástól független, egymással nem összeegyeztethető részekre.

A tudományt végző ember - akár hívő, akár nem hívő - a tudományos kutatás közben feltételezi, hogy a megfigyelt események magyarázatára nem kell a természetfelettit bevetnie. Ez persze mindössze azt jelenti, hogy a természetben van egy feltételezett megismerhető - bár persze még akár nagy részt nem felismert - rendszer. Ha a természetfeletti valamiféle előrejelezhető, végső soron matematikailag leírható módon "nyúl bele" a világba (ez a fizikai törvények útján irányító Isten), akkor a kutató nézőpontjából nem is természetfeletti, hanem része a természetnek.

Miért gondolja a tudós, hogy az általa vizsgált területeken nem kell feltételeznie valami "fizikai törvényekkel" összeegyeztethetetlen természetfeletti létét? Azért, mert az elmúlt évszázadok tapasztalatai azt igazolták, hogy a (tudományos) módszer jól működik így. A világot fantasztikus hatékonysággal sikerült egyre jobban megismerni a tudomány segítségével.

Természetesen a tudomány nem állítja, hogy mindent ismer. Azonban ha elér egy ponthoz, ahol még nincsen "fizikai" elmélete, akkor nem azt tételezi fel, hogy ott "metafizikai" elméletet kellene elővennie, hanem azt, hogy ott még nem találtuk meg a megfelelő "fizikai" elméletet, törvényszerűséget.

Nos, talán elismerhető, hogy a tudósnak ez a döntése, feltételezése színtiszta logikával nem igazolható. Ezt akár lehet úgy értelmezni, hogy a tudomány egyfajta "hit" - bár inkább munkahipotézisnek nevezném -, amely feltételezi, hogy a tudomány által vizsgált világ leírásába nem kell bevonnunk a természetfelettit. Bár előrefele sose tudhatjuk, hogy vajon elértük-e a tudományos módszer teljesítőképességének a határát, visszafele tekintve belátható, hogy a tudomány bevetése azokon a területeken, ahol addig a metafizika volt a meghatározó, mindig gyümölcsöző volt.

Meg kell jegyeznem, hogy a tudománnyal foglalkozó embernek ez a talán önkényesnek - bár az előzőek szerint természetesen nem légbőlkapottnak - is tekinthető döntése praktikusan az egyetlen, amelyet meg kell hoznia. Azzal kapcsolatban, hogy a tudományos kutatás milyen eredményekkel jár, már nincs semmi ilyesfajta a priori elvárás. Ezzel szemben a természetfelettit bevonó módszereknek magának a természetfelettinek a feltételezésén kívül még tengernyi más önkényes hipotézissel kell élniük, hogy a világot magyarázzák.

Most már csak az a kérdés maradt, hogy a világ megismerésének melyek azok a területei, amelyek vizsgálatára a tudomány jogosult, illetve képes? Úgy látom, hogy ez nem egy egyszerűen eldönthető kérdés. A tudomány által sikeresen vizsgált és magyarázott jelenségek köre folyamatosan bővül, és olyan területeket hódít meg, amelyek azelőtt egyértelműen a természetfelettivel voltak magyarázva (természeti katasztrofák, időjárás, betegségek, élőlények eredete, sőt ma már egyre inkább a tudat is).

Ezért aztán vannak olyan emberek, akik nem csak azt az - ezek szerint - elég határozatlan állítást teszik, miszerint a tudomány területén belüli dolgok vizsgálatára nem kell természetfelettit feltételeznünk (hiszen ez a terület folyamatosan nő), hanem extrapolálva a trendet azt állítják, hogy ezek szerint feltételezhető, hogy az egész világ magyarázatára elég (legalábbis elvileg) a tudományos módszer, azaz nem kell feltételezni természetfeletti létét egyáltalán!

Ez egy világfelfogás, világszemlélet, amelyet természetesen nem lehet bizonyítani, hanem csak elfogadni, vagy elvetni. Nem vakhit alapján fogadják el ezt az emberek, hanem valahogy azon az úton haladva, amelyet fentebb vázoltam.

Talán sikerült bemutatnom, hogy ez az úgynevezett filozófiai naturalista álláspont nem vallásellenes vagy istentagadó (ateista), hanem egy önálló, pozitív világszemlélet, amelyet nem kis részben a tudomány látványos sikere inspirál, de ezen kívül szerepet kap benne számos szubjektív elem is.

A naturalizmusról magyarul:
Naturalizmus
Dogma-e a naturalizmus?