Örök elégedetlenek
Kulcsszavak: repülés | repülőszimuláció
Tudjátok azért furák az ilyen megjegyzések az MS Flight Simulator FSX demóról:
"...nem lesz sokkal repülhetőbb"
"...én már annak is örülök, ha valami jobb lesz, nem lehet egyszerre mindent megjavítani"
Én azt látom, hogy 10.000 Ft-ért (hányan is vettétek meg?) egy olyan repülőgépszimulátor szoftver van a szobámban, amirõl tízegynéhány éve még a légitársaságok zöme is csak álmodozott. Ráadásul olyan viszonylag nyitott formában, amely csaknem úgy megmozgatta az internetes fejlesztő társadalmat, mint a Linux.
Az első megjegyzés alapján azt hihetném, hogy az FS9 nem repülhető. Sajnálom azt az embert, aki kénytelen nap mint nap olyan játékkal játszani, amely használhatatlan. Nekem itthon egy egész tűrhetően repülhetõ FS-em van.
Én talán kicsit idősebb vagyok és nektek már talán természetes, ami nekem még csoda. Azért elmesélem, hogy mi volt talán az a meghatározó élményem, amely megfogott engem az FS számára.
Nézegettem a programot, repültem a tanuló repüléseket és kisebb szóló repüléseken próbáltam magam. Tetszett nagyon, de még nem voltam megfogva. Apám éppen arra járt és élvezettel mutogattam neki a dolgokat. A Cessna autopilótával repült, oda se kellett nagyon figyelni. Miközben magyaráztam, egyszer csak odakaptam a fejemet. Valami nem stimmelt. A gép egyenesen nekirepült a Bükk heység egyik hegyoldalának. Nagyon tapasztalatlan voltam - a magaságmérő 1000-t mutatott, hát Kékes a Mátrában az 1024, az ezer az itt elég lesz. Persze akkor még nem volt a véremben, hogy mindent lábban és mérföldben számoljak, 330 méter magasan rontottam neki a hegyeknek. Sikerült még emelkedésbe vinnem a gépet és újból apámhoz fordultam: "Tudod mi hívta fel a figyelmemet arra, hogy gond van?" - kérdeztem. "Abbamaradt a Tápiósápi VOR morzejelének pityegése. A hegy leárnyékolta a jelet." Apám ezt már végképp nem hitte. Emelkedés közben beállítottam a TPS NDB-t és megmutattam, hogy a KHz-es hullámok átjönnek a hegyen. Aztán visszakapcsoltam a VOR MHz-es frekvenciájára és mondtam apámnak, hogy várjon, amíg a gerincet elérjük. Hitetlenkedve csóválta a fejét. Amikor a gerinc felett megjött a morzejel, akkor aztán tényleg elámult. Elméleti fizikus - értette, hogy mi van e mögött.
Azóta megtanultam és megtapasztaltam, hogy mi a standard légkör, hogy változik a légnyomás a magasságtól és a hőmérséklettõl? Miért hatékonyabb a változtatható állású propellerszög a fix-nél; miért az indukált légsebességtől függnek a repülési tulajdonságok és nem a valódi sebességtől; miért esik át a gép és hogy lehet elkerülni;
miért nem elég hosszú az ugyanakkora kifutópálya magaslati reptéren, vagy magas hőmérsékleten; hogyan befolyásolja a hosszúsági körök összetartása a VOR radiálon való pontos repülést; mi a különbség a loxodromon és az ortodromon való navigáció között, miért a teljesítménnyel szabályzom a magasságot és a vízszintes vezérsíkkal a sebességet...?
És mindezt nem egyszerűen elhittem egy könyvből olvasva, hanem kipróbáltam a szimulátorban. Igen, az ilyen szituációkban néha elmentem a szimuláció határáig (a Sarkok környékén csúszik a táj alattad, a Föld mágneses tere 15-20 éves adatokon alapszik, a fix fordulatszámú propelleres gépek hajtóműhangja nagyon nehezen közelíthető a valóságoshoz...) és ez pillanatokig elkeserített, de aztán elmosolyodtam és visszaültem az An24-esembe, útvonalengedélyt kértem Ferihegy Gurítótól és elrepültem egy ukrán hajszárítószállítmányért a Kievi Borispyl reptérre. Budapest Centerrel még elfecsegtünk, aztán irány a Kárpátok ...
