Szkeptikus Konferencia a Műegyetemen

Härtlein Károly, a Műszaki Egyetem Fizika tanszékének mérnöke – aki a Csodák Palotájának is kuratóriumi tagja – több mint egy éve dédelgeti egy budapesti szkeptikus konferencia tervét. Füstöss László és Orosz László egyetemi docensek aktív támogatásával idén február 28-án valóra vált a terv.

Már az előadók listájából is kitűnt, hogy ez valami más, mint a székesfehérvári konferenciák. Az előadások elsősorban egyetemi hallgatóknak voltak szánva; egy kis fizikus beütés nem ártott. Amíg Székesfehérvárott a laikus közönség oldaláról közelítjük a tudományt, itt egyértelműen a Tudomány tette próbára az áltudományos elméleteket. Mind elméleti alapokról, mind a konkrét áltudományos elméletek tételes cáfolatáról hallhattunk igen felkészült előadóktól.

Szabó Gábor egyetemi tanár, a fizika tudományok doktora (Szegedi Tudományegyetem) a PISA felmérésen keresztül fejtette ki véleményét a magyarországi természettudományos oktatás helyzetéről. Amellett, hogy abszolút helyezéseink nem valami jók, két témakörben hallhattunk tőle megrázó híreket. A felmérés szerint Magyarországon különösen erősen befolyásolja a tanulók teljesítményét, eredményeit szüleik képzettsége, ismeretei. Az oktatási rendszer – úgy tűnik – nem működik esélyteremtőként, nem képes felzárkóztatni a hátrányos helyzetű diákokat. Egyes kelet-ázsiai országokban ez az esélyteremtés úgy valósul meg, hogy mindeközben nem megy a jó háttérrel rendelkező diákok oktatásának rovására, azaz ezek az országok az összesített listákon is az élre kerültek. Úgy tűnik, az elitképzés és a kiegyenlítősdi mellett van még más lehetőség is…

A felmérés egyéb adatai alapján felmerül az a veszély is, hogy néhány év múlva nem lesznek természettudományokat oktató tanárok sem. Miközben a fejlettebb országokban növekszik a tanárképzés ezen a területen, hazánkban 25 százalékkal csökkent. Az USA egyes régióiban több ezer osztrák matematikatanárt alkalmaztak, hogy a hirtelen támadt problémákat megoldják. Mi honnan fogjuk hozni a tanárokat?

Almár Iván csillagász, űrkutató, a fizika tudományok doktora a Földet és a földi élővilágot érő valós és misztikus kozmikus hatásokat ismertette. Előadása elsősorban abból a szempontból volt érdekes, hogy cáfolta azokat az ezoterikus állításokat, miszerint a Tudomány nem foglalkozik a Kozmosz és a Föld egymásrahatásával. Íme, foglalkozik – de mérni is tudja! Különösen izgalmas volt hallani a viszonylag új eredményekről a világűr röntgen és gammasugárzásának méréséről, esetleges hatásairól. Előadása végén Almár Iván kicsit tanácstalanul mutatta meg nekünk azt az asztali naptárat, amelyet kutatóintézetének minden munkatársa megkapott az év elején. A naptár részletesen tárgyalja a Hold hatását az emberi szervekre: melyik negyedben mely szerveket szabad műteni, melyeket nem stb.

Orosz László egyetemi docens (Műegyetem) nagy paksaméta könyvvel érkezett. A hangulat kicsit felforrósodott, mert megérkezett a hallgatók soraiba a könyvek szerzője Egely György is. A docens úr a rövid idő alatt megpróbálta vázolni tudományfilozófiai elmélkedéseinek eredményeit, de valójában mindenki azt várta, mikor tér Egely elméleteinek cáfolatára. Orosz László komolyan vette a feladatát. Azon kevés tudósok közé tartozik, akik átrágták magukat a terméketlennek nem nevezhető Egely majd összes művén. Megértem, hogy nem mindenki hajlandó erre, de lennie kell néhány embernek aki vállalja ezt a hálátlan feladatot.

Orosz László tételesen cáfolta Egely György főművének levezetéseit, rámutatva, hogy ilyen hibákkal az egyetemen megbuknának a fizikus hallgatók. A háttérben Egely figyel.

A könyv két fontos levezetésében is komoly hibát mutatott ki Orosz László; véleménye szerint ilyen hibával nem lehetne átmenni a fizika vizsgákon az egyetemen. Az összetett inga összenergiájának képletéből számított energia és egy ilyen ingával végzett tényleges fizikai mérések eltérése alapján állítja Egely úton-útfélen, hogy az energiamegmaradás nem teljesül; be van bizonyítva. A levezetés azonban hibás, a korrekt képlet alapján a mérés valószínűleg a hibahatáron belül illeszkedik az energiamegmaradáson alapuló képletekhez. Egely felszólalt és számonkérte, hogy elvégezték-e a fizikusok az említett ingás kísérletet. Orosz nyilvánvalóvá tette, hogy nem az ingás kísérlettel van baja – Egely valószínűleg tényleg jó kísérletező -, hanem a számításokkal. A kísérletben mérték az energiát, de ezt össze kellett hasonlítani a mai fizika által jósolt eredménnyel. Azzal, amit a korrekt képletek jósolnak! A hibás képletekhez képest nem csoda, ha eltéréseket kapnak!

Füstöss László egyetemi docens (Műegyetem) arról tartott előadást, hogy miért van előnyben az áltudomány a tudománnyal szemben. A megközelítés persze azért érdekes, mivel az ezoterikusok éppen a fordítottját állítják. Füstöss elismerte, hogy “… a Tudományos Akadémia jelenleg tényleg a tudomány kezében van, bár ha nem így lenne, valószínűleg akkor se hívnák Áltudományos Akadémiának”.

Az ebédszünet utáni félidőt Hraskó Péter fizikus, egyetemi tanár kezdte a vákuumenergiáról, a Casimir effektusról szóló előadásával. A vákuumenergiáról csak az áltudósok képesek képletek nélkül beszélni – “a Világegyetem rezgése stb.” -, itt az előadás alatt még a tanár úr fizikus hallgatói is kapaszkodtak mellettem, bár azért annyira nem volt bonyolult! A gyengébbek kedvéért: arról volt szó, hogy a vákuumenergia egyáltalán nem az áltudósok találmánya – szerintem ők erre képtelenek is lettek volna -, hanem a tudomány főágába tartozó kvantumelmélet szerves része már vagy hatvan éve. Az előadás alatt láthattuk, hogy bár egyáltalán nem könnyű, ki lehet számolni egy térrész vákuumenergiáját (másnéven nullponti energiáját), sőt ezt az energiát a paraméterek, például a tér geometriájának módosításávalváltoztatni is lehet, azaz a nullponti energiát növelni lehet, illetve az megcsapolható. Bár a kérdéses energia valószínűleg roppantul csekély, a nagyobb problémát az jelenti, hogy folyamatosan nem lehet ezt az energiaforrást megcsapolni, hacsak nem találunk olyan körülményeket valahol, ahol valami külső rendszer visszaállítja a tér potenciálját az eredeti állapotba, hogy az energiakinyerés ciklusát zárni tudjuk. A vízerőmű esetén ugyebár a vizet a Nap energiája juttatja fel újból és újból a hegyekbe, e nélkül az erőművek igen hamar leállnának.

Magyar Tamás főosztályvezető (Magyar Szabadalmi Hivatal) a találmányok szabadalmaztatásának folyamatáról beszélt, néhány érdekes kérdést felvetve. Jelenleg a hazai szabályozás szerint a Szabadalmi Hivatal tisztségviselőjének kell bizonyítania, hogy a benyújtott tervek hibásak, azaz az eszköz nem működhet. Ennek hiányában a szabadalmat be kell jegyezni. Természetesen amennyiben a tisztségviselő be tudja mutatni, hogy a tervezett eszköz működése ellentétben áll az energiamegmaradás (vagy a termodinamika II. főtétele) törvényével, akkor a szabadalom nem jegyezhető be. Erre jegyezte meg – ha jól emlékszem – Egely, hogy no persze, amennyiben az energiamegmaradás törvénye helyes! Magam felvetettem, hogy helyesebb volna, ha a feltalálónak vagy az elméletet kellene igazolnia, vagy működőképes eszközt kellene bemutatnia ahhoz, hogy sikeres legyen. Meghajoltam azonban azok előtt az érvek előtt, miszerint nem szabad összekeverni a tudományt a Szabadalmi Hivatallal. A SZH csak bejegyzi a találmányokat, azok valós működéséért, sikeréért végülis nem felel. Fizesse csak a feltaláló a bejegyzési és a borsos fenntartási díjakat! Az ő baja, ha nem keres a találmánnyal végülis semmit. Nekünk csak azt kell mindenki figyelmébe ajánlanunk, hogy a szabadalmaztatás ténye még nem garantálja az eszköz működését!

A Magyar Szabadalmi Hivatal főosztályvezetője a találmányok szabadalmaztatásának menetéről és néhány mulatságos szabadalomról beszélt.

Ezek után Jupiter (Molnár Gergely bűvész, a Bűvészek Világszövetsége elnökségi tagja) varázsolt el minket trükkjeivel. Kérte, hogy koncentráljunk, mivel úgynevezett mentális trükköket mutat be, és ha erősen figyelünk, akkor sokkal könnyebben át tud minket vágni. Ezzel nem is volt gond!

A Bűvészek Világszövetségének elnökségi tagja megint elvarázsolt minket. Állítása szerint minden ezoterikus mágust le tudna leplezni.

Jupiter régóta harcol az ezoterikus erőkkel hivalkodó mágusokkal szemben úgy, hogy bemutatja nekünk, milyen könnyű is szemfényvesztéssel becsapni a laikus közönséget. Természetesen Egely magára vette és megkérdezte, hogy “ha a bűvész úr bemutatja, hogy tud tojást tojni, akkor az azt jelenti-e, hogy minden tyúk csaló?” Gondolom értik mire célzott Egely… Persze Jupiter nem először kap ornithológiai kérdést, ezért elmagyarázta a híres feltalálónak, hogy nem erről van szó. Azonban, ha valaki előtte mutatja be a bulvármédiában ismertetett csodákat, akkor ő minden bizonnyal rá tud mutatni, hogy hol van a trükk (illetve ez esetben nyugodtan nevezzük ezt csalásnak). Megjegyzem, hogy James Randi még ennél is óvatosabb. Ő csak azt mondja, hogy ha ő trükkökkel (lásd csalás) meg tudja azt csinálni, amit a mágusok az ufó-energiával vagy mivel, akkor döntse el a nép, hogy mi a valószínűbb: az hogy csalnak (mivel ugyebár be van mutatva, hogy lehetséges), vagy az, hogy létezik ufó-energia. A baj csak az, hogy a legtöbben az utóbbit valószínűbbnek tartják. Egely természetesen hivatkozott Uri Gellerre is. Erre Jupiter elmesélte Uri Geller történetét, hogy hogyan is kezdte a pályáját. Hát természetesen ígéretes bűvészpalántaként. Mint kiderült már első tévéfellépésein más irányban indult el, mint a többiek; állítólag a nézők közt ülő menedzsere enyhén nem megbocsátható módon játszott alá. Igaz-e vagy sem, az biztos, hogy Uri Geller bűvészként kezdte. Most már inkább cs… Jaj, még beperel!

Az utolsó háromnegyed órában Härtlein Károly tanszéki mérnök, a konferencia főszervezője úgy gondolta, hogy beszélgetni fog Vágó Istvánnal a média felelősségéről, azonban a televíziós műsorvezető kifejtette, hogy szerinte ez azt jelenti, hogy Károly hagyja őt beszélni. Az egyébként egyáltalán nem szófukar mérnök jó érzékkel belátta, hogy most engedni kell és végülis érdekes beszélgetés alakult ki Vágó István és a közönség közt. Vágó István szerint a kereskedelmi médiában nem várható el, hogy jelentős előrelépés legyen, de az állami televízióval szemben megfogalmazhatunk elvárásokat. Kérdésre válaszolva óvatosan fogalmazva megemlítette, hogy ő ugyan senkiről sem állítja, hogy csaló, de örülne, ha a bíróság némelyekről kijelentené ezt! Érthető az óvatosság. Évekkel ezelőtti felvetését, miszerint nem ártana néhány próbapert indítani, némelyek úgy állították be, hogy arra ösztönzi a szkeptikusokat, jelentsék fel az ezoterikusokat.

Valamikor este fél hét tájban ért véget a konferencia. Hulla fáradt voltam, pedig se nem vettem részt a szervezésben, se elő nem adtam. Szurkoltam, és izgultam, hogy sikerüljön! Szurkoltam Härtlein Karcsinak, aki mérhetetlen lelkesedéssel teremtette meg gyakorlatilag a semmiből ezt a találkozót. És drukkoltam tudományos életünk mérvadó szakembereinek, akik talán első alkalommal vállalták, hogy ilyen nyíltan fellépjenek az áltudományokkal szemben. Felkészültségükkel megmutatták, hogy nem igaz az az állítás, miszerint a tudósok nem is ismerik a “paratudósok” munkáit. Ismerik és kritizálják. Nem is akármilyen szinten!

Facebook hozzászólások
X-Aknák - az igazság nem odaát van!