Mítosz és valóság

A folklór gyakran felkarol és vakon terjeszt olyan információt is, amelyről könnyen belátható, hogy nem igaz. Richard Dawkins, az Önző gén című nagy sikerű könyv szerzője a gén elnevezés után mémnek nevezi azokat az információkat, amelyek nem a genomban, hanem agyról agyra terjednek. Szerinte a mémek esetében sem az számít, hogy valamely információ emberi szempontból jó-e vagy rossz, igaz-e vagy sem, hanem csupán az, hogy sikeres-e szaporodásában, vagy sem. Sokszor nem is értjük, hogy egy mém miért “fertőz” olyan sikeresen, és mégis…

Egy bizonyosan hamis információt terjeszt Szále László Alfa és ómega című cikkében (MH, 2000. dec. 30.). Így ír:

“Nem szégyellem, szeretnék istenhívő lenni, igaz, azt sem, hogy nem tudok hinni. Reménykedve: még nem tudok. De ha a világzseni Einsteinnek megadatott öregkorára, a buta publicistának miért ne adatna meg egyszer?”

Nos, Einstein vallásossága tévhit. Valószínűleg azért maradt fenn mindmáig ilyen sikeresen, mert jó érzés nekünk laikusoknak a nagy tudós Einstein egy kicsit emberközelibb, esendőbb arcát figyelnünk. A sztori már-már azt sugallja, hogy a stabil tér- és időszemlélet megbolygatója idős korára visszavont volna merész elképzeléseiből. Talán mégsem olyan bonyolult a világ, ahogy a fiatal Einstein leírta!

Ez azonban nem igaz. A relativitáselmélet hatalmas sikereket ért el a világmagyarázatban, és mindmáig nem ismerünk egyetlenegy tényt sem, amely ellentmondana neki. Einstein vallásosságáról és más hasonló tévhitekről az interneten az Ateizmus honlapon olvashatunk. A mítosz valószínűleg a nagy fizikus alábbi kijelentéséből eredeztethető: “A Jóisten nem kockázik” – mármint a világegyetemmel. Valójában Einstein itt a kvantumelmélet valószínűségekkel (mint kockafeldobás) operáló szemlélete ellen kelt ki. (Ebben a kérdésben egyébként nem neki lett igaza.)

Minden további elmélkedés helyett idézzük magát a tudós zsenit Helen Dukas és Banesh Hoffmann (szerk.) – Albert Einstein: The Human Side (Princeton University Press) című könyvéből:

“Természetesen hazugság az, amit vallásos meggyőződésemről egyesek írnak, s ezt a hazugságot újra meg újra megismétlik. Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes. […] Nem hiszek az egyén halhatatlanságában, az etikát pedig kizárólagosan emberi ügynek tekintem, mely mögött nem áll semmiféle természetfeletti hatalom vagy tekintély.”


Ez a cikk eredetileg a Magyar Hírlap 2001. február 15-i számában jelent meg Szále László alábbi megjegyzésével:

“Sajnálom, hogy hamis hírt terjesztettem – valóban mendemonda alapján -, így viszont vigasztalhat: nem kell arra vágynom, hogy világnézetem a jövőben hasonlítson a nagy fizikuséhoz, hiszen már most tökéletesen egy véleményen vagyok vele.”

X-Aknák - az igazság nem odaát van!